Köszönöm ha elolvasod.!?

Üdv mindenkinek, egy 17 èves lány vagyok akinek maximum 2 barátja van,a gimi első èvèben mindenkivel barátkoztam,a végére pedig senki sem maradt,nem akartam felszínes barátokat,hisz tudom ,ezek nem tartanak sokáig, én pedig a nem őszinte és kétszínű embereket nem szeretem, egy olyan barátom sem volt akivel elmehettem volna egy jó kis programra,buliba sosem voltam, szintén nem volt olyan barát akiben megbíztam volna hogy nem hagy ott holmi sármos fiúkèrt,mindig a sokat tanulós lány voltam,de imádok táncolni,nevetni, imádom a zenét, új helyeket felfedezni, nagyon szeretnék utazni is,egy őszínte szókimondó lány vagyok,aki az utolsóját is oda adná, mégis a volt barátaim kést szúrtak a hátamba,pedig én soha nem ártottam senkinek.nem az a fajta vagyok aki drogozik,iszik,cigizik.ès mindenbe belekeveredik, én ennek az ellentéte vagyok én szeretek másokon segíteni, új embereket megismerni,nyitott szemèlyisègű vagyok, mégis itt vagyok 2 baráttal, de csak 1el beszèlgetek nap mint nap,2ember van akiben vakon megbízom a szüleim. Az életben sokan átverték,azok is akikre soha nem számítottam, úgy gondoltam ezt ide leírom, és csak remènykedni tudok hogy Nem csak én vagyok így, magányosan,a szerelemmel is próbálkoztam,de egy fiút sem szerettem igazán, várom a nagy őt,de még nem jött el,tudom előttem az élet és fiatal vagyok de fogalmam sincs ha leteszem az èretsègit mégis mit dolgozzak,hol is kezdjem el?, Ha valaki ilyen helyzetben van üzenem hogy nincs egyedül, és szívesen beszèlgetek.

köszönöm ha elolvastad.