Èrzelmek? Gondolatok?

A legnehezebb elkezdeni. Majdnem 40 èves nő vagyok, csalàdom van. Utòbbi nègy èvben èrzem azt hogy nem vagyok teljes.Igyekszem màskènt legyen ez mindennap. Teszek a gondolataimmal èrzèseimmel ez ellen, többnyire sikeres. Fontos hogyan àllok màr reggel felèbredèsnèl a naphoz. Mègis jönnek azok a napok estèk mikor hatalmas űrt èrzek, menekülèst az èletem elől.Erre segìtsèg tudom hogy önmagam lehetek csak. Senki nem tudja helyettem megvàltoztatni az èletem. Csak èljük a napjainkat felszìnes dolgokkal törődve, de igazàn làtni senki nem làtja a màsikat. Beszèlgetünk problèmàkròl,szèpsègekről stb.de csak felszìnen tapogatòzva arròl is. Nem is tudom hiànyzik a kommunikàciò valakivel aki mèlyebben kèpes èrezni ès làtni. Keresni nem keresek senkit nem is azèrt ìrom ki. Egyszerűen csak mostmàr nehèznek èrzem az èrzèseim. Sok inger èr nap mint nap, sok ember mondanivalòja mindennap.Csak valahogy magam nem èrzem sehol.Nem hallom a fàk susogàsàt, nem èrzem a szèl szabadsàgàt mert nem vagyok ott.Elvesztettem valamit magambòl.Az kor a tapasztalat, (embertàrsaink), körülmènyeink lehetnek okai ezeknek a beső vàltozàsoknak biztosan. Lesz e ebből kiùt? Köszönöm hogy elolvastad.