Utálom magam. Hogy is van ez? (16/L)

Egyszerűen elegem van. Már 11 évesen is csupa pattanás volt a hátam, vállam, a fejemen is volt pár, utáltam a tesiöltözőben mutogatni a szétpattogott hátamat, utólag értesültem is róla, hogy kibeszéltek, ujjal mutogattak rám. Hát nem volt kellemes. Alapvetően úgy gondolom, hogy kislányként voltak páran akiknek tetszettem (gyerekszerelem), de a bőröm mindent elrontott. 6 osztályos gimibe mentem, frufrut vágattam hogy eltakarja a homlokomat. Elkezdtem alapozót használni, azóta se tudok elszakadni tőle, pedig nem vagyok a túl sok smink híve. Soha nem vettem fel olyat ami akár kicsit is többet mutatott a bőrömből, hiszen csupa ragya. Ez nyáron érdekes volt, amúgy is olyan típus vagyok aki vagy nagyon fázik, vagy nagyon melege van. Az arcom sokat javult azóta (a frufruval is felhagytam hogy "szellőzzön" a fejem) magától is, meg elkezdtem egy krémet használni (jó drága), ami csodát tett velem. Végre vehettem fel toppot táborban, kicsit csinosabb, picit ki van a hátam felsőket, voltam strandon, és bálba is el tudtam menni. Pár fiú is megkörnyékezett, csinosnak éreztem magam. Aztán abba kellett hagynom, mert drága is volt plusz gyógyszeres kenőcs volt, tehát nagyon sok kémiai anyag került a szervezetembe. Kb. egy hónapja hagytam abba (már rosszabbodott a bőröm, és mást krémeket próbáltam), amikor randira hívott az egyik fiú, akibe beleszerettem, majdnem egy éve együtt vagyunk. Imádom őt, tényleg mindent ami vele kapcsolatos. Ő is patis, de úgy érzem neki még jól is áll. Plusz nekem még mitis, tág pórusú, foltos, heges is a bőröm. Az alapozó se tesz neki jót, de nem tudok mit tenni, nem merek nélküle kimenni az utcára, egyszerűen szörnyű vagyok nélküle. Már nem annyira rossz a hátam mint a legelején volt, de attól még undorító, foltos, pöttyös, nem tudom milyen. Utálom látni a suliban a velem egyidős bababőrű lányokat, szép mellekkel (ha az enyémet borogatnám, el is tűnne), szőrtelen testtel ( persze nekem ezzel is van problémám, nagyon erős, sötét, plusz ha leszedem, be szokott gyulladni, benőni a bőr alá, pedig fertőtlenítem, mindent csinálok vele). Striáim is vannak, pedig életemben nem voltam túl kövér, vagy túl sovány, nem fogytam, nem híztam hirtelen. A hajam is gyorsan zsírosodik, egy nap egy csomószor meg kellene fésülnöm hogy normálisan álljon. A barátom ettől függetlenül nagyon szeret, mindennap elmondja rengetegszer hogy gyönyörű vagyok, és ez nagyon jól esik, de nem tudok hinni neki. Látott már smink nélkül a nyáron, és azt mondta úgy is nagyon szép vagyok, de olyankor azért mégis más ha éri nap a bőrömet, plusz benti fényben nem volt olyan szörnyű...

Úgy érzem sokkal könnyebb lenne az életem ha szép lenne a bőröm. Tudom, hogy az élet nem kívánságműsor, de annyit küzdöttem már ellene. Gyűlölöm magam, úgy ahogy vagyok! Most lenne esedékes lefeküdnöm a barátommal, akarom is, de nem merem. Nem azért, mert nem vagyok rá kész, hanem nem akarom hogy lássa, hogy milyen a hátam, vállam a ruha alatt, még akkor sem ha már javult. Szeretném szeretni magamat, de nem megy. A sok ember között akik nem tanulnak, minden hétvégén bulizni járnak, a sárga földig isszák magukat, anyagi gondjaik sincsenek, népszerűek és persze tökéletesek, egy jelentéktelen nullának érzem magam.

Valaki segítsen :( Bocsi a regényért.