Hogy tetszik ez a részlet?

Elkezdtem könyvet "írni" és kíváncsi lennék a véleményetekre.:

Egy szeptemberi nap volt.Az a nap amikor minden megváltozott.Arra eszméltem föl, hogy egy háború közepén vagyok.Körülöttem farkas tetemek vérben ázva terültek el a földön.

De kezdjük a legelején:

Pár hónappal korábban:

Arra ébrettem fel,hogy szemembe süt a nap .

-Ki nem húzta el a függönyt?-kérdeztem és az ablakhoz vágtam a párnám.Megpróbáltam vissza aludni de nem tudtam. Felkeltem és megnéztem, hogy mennyi az idő.7:30.

-Te jó ég,hétvége van és nem hagyják aludni az embert.-morogtam.Nehezen felálltam az ágyból és elmentem a fürdőbe.Belenéztem a tükörbe és észre vettem, hogy elaludtam a hajam.

-Ez a nap is jól kezdődik...-lefürödtem és felvettem valami ruhát.Már vissza akartam feküdni az ágyba amikor hirtelen bevillant valami.

-A BULI!!-már el is felejtettem, hogy megígértem Evenek, hogy elmegyek a születésnapi bulijára.Még ajándékot se vettem neki.Gyorsan leszaladtam a konyhába anyuhoz.Mire a konyhához értem már az orromat betelítette a finomabnál-finomabb illat.

-Anya...-léptem be az ajtón.

-Ott van az asztalon-mondta nyugodtan.Odamentem az asztalhoz és elvettem a szépen becsomagolt dobozkát.

-Köszi,életmentő vagy.-hálálkodtam.

-Tudom,de legközelebb neked kel megoldani a saját dolgaidat.Tanulnod kéne egy kis felelősséget.Mi lesz ha hirtelen egy fontos feladattal bíznak meg téged??-kérdezte.

-Tudom,tudom...majd...-kerestem a megfelelő szót.-Majd.-legyintettem.-Ó anya...

-A táskámba van.-mondta fáradtan.

-Köszönöm!-szóltam és kimentem az étkezőből.

-Wendy!-kiáltott utánam anyu

-Igen?-kérdeztem vissza és odamentem anyu táskájához.

-A pénzedre is figyelni kéne!

-Persze,persze.-motyogtam magamban.Kivettem a pénztárcát és kimentem a kocsimhoz.A "kocsim" egy öreg zöld suzuki.Beszáltam a kocsiba és elmentem a legközelebbi plázába. Beálltam a parkolóba és a legdrágább bolt felé igyekeztem.Mindig is ebben a boltban akartam ruhát venni de sose volt elég pénzem.De most hogy anyu bank kártyái velem voltam már semmi nem akadályozott meg abban, hogy vegyek ott valamit.Ahogy beléptem a boltba éreztem, hogy különc vagyok.Végignézem a bolton. utánna meg magamon néztem végig.Hát tényleg különc voltam.Még a bolt elegáns és finom volt addig én egy convers cipőből farmerból és pólóból álltam.Annyira el voltam képedve hogy ézsre se vettem a melletem álló nőt.

-Segíthetek?-kérdezte kedvesen.

-I-igen.-válaszoltam.Elmeséltem neki hogy mire is gondoltam a ruhával kapcsolatban.A nő bekisért egy próbafülkébe és hozott nekem egy csomó,a képzeletemmel megegyező,ruhát.Több órán át próbáltam a ruhákat, mikor megláttam azt a ruhát ami teljesen ugyan olyan mint a képzeletemben lévő darab.Fekete,pánt nélküli ruha volt a mellkasi részénél straszok csillogtak.Rögtön beleszerettem....

Még irtam tovább is de nem akarom úgy fojtatni hogy nem hallotam pár ember véleményét:) Véleményeket légyszi!!!!:)))