Miért van az, hogy sokszor olyan a hangulatom, hogy nem érdekel semmi?

Legtöbbször már csak unatkozok, vagy nézek ki a fejemből, kezd annyira értelmetlenné válni számomra az élet. Úgyérzem, hogy nincs semminek sem lényege, minden teljesen felesleges. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk halál után, minek küszködjek? Azért még a létfenntartás ösztöne valamilyen szinten él bennem, de olyan ember vagyok, hogy teljesen lesz*rom, hogy pl. most autóbalesetben vagy 70 év múlva végkimerülésben halok meg. Teljesen hidegen hagy, hogy mikor, hol, miért - úgyis meghalok egyszer. Vagy egyáltalán, hogy van-e értelme a dolgoknak? Van értelme annak, hogy pl. este filmet nézek? Jólérzem magam, oké, de úgysem számít semmit. Minden visszavezethető a születésre és levezethető a halálra. Vagy egy teljesen más téma, 3-4 éve nem csináltam semmi erőszakosat. Szerintem alap, hogy egy tizenéves/tinédzser verekedésbe keveredik egyszer-egyszer, még olyanoktól is láttam dühkitöréseket, akiktől azóta nem láttam mióta ismerem őket, 2-3 éve. Az oké, hogy rohadtul visszafogom magam, mert eleve nem szeretek verekedni, bajbakeveredni, de lassan már úgy érzem, hogy nem bírom tovább és valamin le kell vezetnem, néha már félek, hogy valakinek esetleg komolyabb sérülést okozok. A lelki állapotom meg kezd teljesen instabillá válni, olyan hamar változhat. Szeretek hülyülni, röhögni meg szórakozni, de egyik pillanatról a másikra teljesen depressziós leszek. Néha már annyira nemtudom, hogy mit akarok, hogy legszívesebben sírvafakadnék, de már ez sem megy. Hülye válaszokat lehetőleg mellőzzétek, nem vagyok emo és nincs semmilyen papírom arról, hogy skizofrén vagy elmebajos lennék.

Üdv,

4n0n1m