Éreztétek már úgy, mintha az egész, ami veletek történik, egy rémálom lenne?

Nem az ilyen apró cseprő dolgokra gondolok, mint rossz körülmények, kiközösítés, alkoholista szülők, munkanélküliség - ezek közül egyik sem jó, de tartós állapot, ami ellen vagy lehet tenni vagy nem és azért lehet mellette boldognak is lenni.

Hanem: védekezés mellett eseményutáni tablettát kellett bevenni, az a megaláztatás, ami akkor ért (pedig mindig védekezünk, de baleset előfordulhat, tini sem vagyok); tökéletes kapcsolat, de a távolság miatt elveszíteni azt az embert, akivel az életemet is leéltem volna, majdnem emberkereskedők kezére is kerültem, majdnem megerőszakoltak. Mindezt két hónap leforgása alatt.

Így leírva nem tűnik olyan vészesnek, se soknak, de tényleg olyan, mintha egy rémálomba csöppentem volna.