Miért unom ennyire az életet?

Ha nagy tervekről vagy nagy dolgokról beszélsz másoknak, általában vissza fognak húzni, le fognak beszélni a nagy dolgokról, szétzúzzák álmaidat. Ezért az ilyen dolgokat csak titokban tartva tudod csinálni. Persze a tapasztalatom szerint úgy meg általában unalmas.

Ismerős, én többek közt emiatt kezdtem el szertelen életet élni, nem mintha elhatározástól függött volna a dolog. Ez a világ számtalan arcot képes felénk mutatni, olykor mindegyik meghatározhatatlannak tűnik, idegtépő izgalom kíséri néha, de van hogy kedvtelen értelmetlenség. Ki maga alatt van láthatja kelepcének, és van aki számára valóban börtön. Van aki pusztán a nyom hagyás véget halad csak, van akit az ismeretlen vonzza, van akinek az sem számít. Bölcs döntéseket hozni, utat találni nehéz. Fontos hogy ne csak haladjunk, hanem szünetet is tartsunk, és azt tartalmasan töltsük. Vagy úgy haladjunk hogy az út képes legyen élvezettel eltölteni minket. Vagy álljon impulzusok vadászatából a történet, miként az se baj ha rövidre sikerül. Ezer meg ezer irány közül választhatsz még, meglátni őket a legnehezebb. Ha jól tippelem fiatal diák lehetsz, így a legtöbb izgalom, életed nagy döntése előtted állnak még. Ebben a korban a tapasztalás valóban nagy szereppel bír, kiismerni az embereket magad körül, meg ismerni mi vonz, keresni mi az ami megihlethet, és motiválhat a továbbiakban. Szerintem légy talpon, beszélgess sok féle emberrel, és gondolkodj merészen nagyban. ( A barátok és a buli egyébként joggal közhelyes válasz.) Ez az élet egy kegyetlenül megfejthetetlen csoda, de egy csoda, ami értünk is van, nem csak fordítva. S gyönyörű is nem csak utálatos, izgalmas kaland is, nem csak unalmas rutin. Én egy különc bohém vagyok, nem biztos hogy az én életemhez hasonlóra vágysz..De azért arra kíváncsi lennék, a sok hobbid közt van ami művészi alkotófolyamatot jelöl?