Ki, illetve mi ellen lázadt egész pontosan Jézus?

Nem kezdett bele semmibe, ez egy előre meghozott döntés volt, hogy megfogja váltani az emberiséget. Mielőtt a teremtés megtörtént volna, Ő már létezett.

Nem hozott létre semmilyen új vallást, az egész ószövetség az Ő eljövetelét vetíti előre.

Még azt sem tartotta szükségesnek, hogy azok, akik hallgatták, megértsék személyiségének misztériumát. Nem fedte fel előttük sem azt, hogy ő Dávid sarja, sem azt, hogy ő az, akinek Messiásként, az Ember Fiaként kell

megjelennie.

Csupán azt kívánta tőlük, hogy – aktívan vagy passzívan –

olyan embereknek bizonyuljanak, akik az ő hatására az e világi létezés helyett a másként létezést választják, és ily módon az ő békéjének részeseivé válnak.

Miért feszítették keresztre? Valójában nem lázadt. Azért,mert ilyen szinten nem bírták elviselni az Igazságot. Egyébként ma sem bírják elviselni az emberek.

ez is jó

Pál apostol azt mondta a Krisztus-tagadó zsidókról, hogy "az evangéliumot tekintve ellenségek", "Isten előtt nem kedvesek", „már rajtuk is az Isten haragja” és hasonlók, János meg éppenséggel azt mondta ezekről, hogy „zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája”.

A Rómaiakhoz írt levél 11. fejezete egyáltalán nem arról szól, hogy a testi Izrael továbbra is mint választott közösség lenne, mert két egyház nem létezhetik. Ez azt mondja, hogy nem vetette el a zsidókat TELJESEN, vagyis a kereszténnyé lett zsidókat nem. Isten nem vetette el az ő népét, amennyiben előrelátta, hogy annak egy része mindjárt kezdetben, és az idők végezetével a nép egész tömege szabad akaratból elfogadja a hit kegyelmét, és így az ő népe lesz. Mégis itt az apostol, mint a következőből kitűnik, közvetlen ama keveseket tartotta szemei előtt, kik mindjárt eleinte hittek Krisztusban.

Vagyis Isten nem vetette el _teljesen_ a zsidó népet, mert a _maradék_: maga az Apostol és sok más hívő zsidó Isten kegyelméből eljutott a messiási üdvösségre.

A zsidóság megszűnt választott nép lenni, sőt azóta a Sötétség erőit segíti a farizeuspárt utódainak vallása, vakok, és imádkozni kell értük, hogy megtérjenek:

Idézek a húsvéti imából a zsidókért:

„Imádkozzunk a hűtlen zsidókért is, hogy Urunk, Istenünk távolítsa el a lepelt szívükről, hogy ők is megismerjék Urunkat, Jézus Krisztust. — Mindenható örök Isten, ki még a hűtlen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, amelyeket e nép vakoskodásának elhárításáért neked felajánlunk, hogy megismervén igazságodnak világát, amely a Krisztus, a rajtuk uralkodó sötétségből kiszabaduljanak.”

„Tekints végül irgalmas szemeiddel ama nép gyermekeire, amely oly soká volt a Te választott néped; hajdan átokként fejökre hívott szent véred harmatozzon le rájuk is, mint a megváltás és az élet forrása.”

Az egész Ószövetséget Isten a Messiás előkészítésére rendelte. Különleges módon kiválasztott egy népet a többi közül, és megajándékozta kinyilatkoztatásával, törvényével és ígéretével, amely szerint belőle fog támadni az eljövendő Megváltó. És amikor ez a Megváltó fellépett, tulajdon népe vetette el. „Tulajdonába jőve, de övéi őt be nem fogadák.” (Jn 1:11)

Krisztus kereszthalálával meghasadt a templom függönye, az Ószövetség eltöröltetett, és a Megváltó átdöfött oldalából megszületett a minden népet, kultúrát, fajt és szociális különbséget felölelő keresztény Egyház. Ezáltal azonban napjaink zsidói nemcsak hogy nem idősebb testvéreink a hitben; hanem inkább bűnrészesek az istengyilkosságban mindaddig, amíg Krisztus istenségének megvallása és a keresztség által el nem határolják magukat őseik bűnétől. Ezzel szemben a liberális keresztények azt állítják, hogy, hogy Krisztus szenvedésének eseményeit nem lehet a zsidóknak rovására írni.

Megegyezik-e ez az apostolfejedelmnek, Szent Péternek tanításával, aki a zsidóknak különbségtétel nélkül kiáltja oda, hogy megölték az élet szerzőjét? (ApCsel 3,15) Az Ószövetség hívő zsidói, Ábrahám, Izsák, Jákob, ők a mi idősebb testvéreink a hitben, és mi, keresztények vagyunk az ő lelki fiaik, mert mi hiszünk a megjelent és Egyházában köztünk élő Messiásban, akinek eljövetelét Ábrahám, Izsák és Jákob hitték, remélték és áhították.

A talmudista farizeizmus egy másik Izrael az előkészületi kor mozaizmusához képest, mely utóbbinak igaz beteljesedése az Egyház. A talmudista rabbinizmus csak a KÜLSŐSÉGEK egy részében (körülmetélés, szombat megülése, étkezési szokások) azonos a bibliai mozaizmussal. Úgy viszonyul az igaz Izraelhez (az Ószövetséghez és az Egyházhoz), mint a hernyó a pillangóhoz és a bábhoz:

+ hernyó => ősatyák (Ábrahám, Izsák, Jákob)

+ báb => mózesi szövetség

+ kikelt pillangó => Egyház

+ a báb váza => a talmudista rabbinizmus, a farizeusi csoport, Jézus Krisztus ellenségeinek utódai

A zsidóság az orthodox rabbinikus judaizmus értelmezése szerint Isten büntetése végett él a népek között szétszórva. Ezt vallja az igaz kereszténység is. Annak ellenére, hogy a bűn és büntetés üdvrendi jellegéről gyökeresen mást vall a farizeuspárt utóda, a rabbinikus judaizmus, és mást az egyetemleges kereszténység. A zsidóság egyrészt vallási közösség (zsinagóga), másrészt népi közösség (ethnosz), pontosabban egy ethnoszhoz kötött vallás. Lehetőség szerint (potencialiter) a zsidó vérségi leszármazás tesz valakit zsidóvá, aminek megerősítése a férfiak esetén a körülmetélés. N.B. a férfi és a nő nem azonos természetű lélekkel bír az orthodox zsidóság felfogása szerint, a női lélek nem csupán más (amint a kereszténység is vallja), hanem ontológiailag kisebb értékű – átmenet az „ember” (férfi) és az „állat” lelke között.

A zsidóságból való kitérés egyben a népiségből való kitérést is jelentette a középkorban mind a két fél részéről. Bár potencialiter zsidó marad a zsidó felfogás szerint a hitehagyó zsidó is, de természetszerűleg a keresztény közösségben generációk alatt fölolvad ez a lehetőség.

A felvilágosodással beköszöntött „zsidó emancipáció” így orthodox zsidó és keresztény szempontból értelmezhetetlen. A zsidók külön jogállású közösségnek számítottak a keresztény társadalomban. Ez különben is a nem-zsidók másodrendűvé fokozásához vezetett csupán, hisz a kialakuló finánckapitalizmusban a zsidóság rátette ütőerét a világgazdaságra uzsora-rendszerű bankházi hálózatai révén, a napóleoni háborúk után. Az uzsorakamatot (kamatos kamat) még a XVIII. században is mint erkölcstelen, üldözendő és büntetendő tevékenységet elítélte az Egyház.

A kinyilatkoztatásnak az emberi szerző csupán eszköz oka (causa instrumentalis), míg az Isten az alapvető oka (causa principalis): a Favágó és a balta viszonya áll fenn. Emberi szóba öltözött isteni Szó a Szentírás. Ezért valódi értelmét is az adja, mit akart az isteni szerző közölni az emberen keresztül. Így az, hogy Isten szabadon a zsidó népen keresztül nyilatkoztatta ki az akaratát, és a zsidóság ezt Jézus Krisztusban elvette, aminek következtében a zsidóság a harmadik és leghosszabb száműzetését éli át a népek között mint az evangélium kerékkötője, nem a kereszténység ellen, hanem épp mellette bizonyít.

Fontos probléma, hogy nem teszi meg a mai teológia, a mai keresztény papok és lelkészek többsége a hármas distinkciót. Ezek az alábbiak:

a) Az ókori zsidó nép és a mai zsidó nép (s így vallás) teológiailag nem azonos – a mai zsidó nép nem Isten választott népe, a választottság átszállt a minden népből és nemzetből meghívott keresztényekre. Ráadásul a választás nem az ábrahámi utódokra, hanem az ábrahámi utódra (aki „előbb volt mint Ábrahám”) vonatkozott elsődlegesen – a zsidóság hivatása volt előkészíteni az egész emberiségért küldött Szabadító útját. Ennyiben állt a választottsága, ami nem a saját természetéből eredt.

b) Az ószövetségi Szentírás és a farizeuspárti-rabbinikus Talmud közötti distinkció szükségessége.

c) Az ószövetségi anyagokban az időleges (ceremoniális és fegyelmi) előírások és az örök hit- és erkölcsbeli igazságok közötti megkülönböztetés szükségessége.

A kereszténység ezért isteni és nem zsidó eredetű vallás.

Mi lehet az oka annak, hogy Isten az Ószövetségben csak a zsidó néppel kötött szövetséget? Miért nem nyilatkoztatta ki magát minden népnek?

1. Isten kezdetben kinyilatkoztatta magát minden népnek. Ez az őskinyilatkoztatás (revelatio archaica). Ez aztán a bűn következtében elhomályosult az emberekben, és százfelé deformálódott, és deformálódik. Ennek az őskinyilatkoztatásnak a nyomai, hogy majd minden vallásban feltűnik a háromságos mozzanat, a megtestesülés, és az, hogy egy szűz I(i)stent szül. Az etikai-morális kérdésekben is sok az átfedés. Épp ezt értik félre a szektások is. Nem a kereszténység vesz át elemeket más vallásokból, hanem az igaz keresztény hit éppen az, amire más vallások még emlékeznek a számtalan babonás és démonikus réteg alatt.

2. A bűn által megromlott emberiség már nem képes Istent közvetlenül “látni”. “Nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon.” Ezért mindig bizonyos közvetítésre, előkészítésre van szükség. Erről Isten gondoskodik. Izrael népét Mózesben szólította meg, a föld népeinek választottait Izraelben. Minket “az új Izraelt” sem szólít meg közvetlenül az Isten, hanem az Egyház által vezet, A világot sem szólítja meg közvetlenül, hanem a “választottakon” az Egyházon keresztül tanítja. Az más kérdés, hogy a világ nem akar tanulni.

3. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „a te ivadékodban – vagyis a te utódodban (egyben: Krisztusban!) – nyer áldást a föld minden népe”. Tehát a zsidókat nem önmagukért választotta ki az Isten (ez súlyos személyválogatás, sőt rasszizmus lenne), hanem azért, hogy a föld minden népe számára eljövendő Üdvözítőt befogadni kész vallási és társadalmi közeget alakítsanak ki. A zsidó nép kiválasztása nem öncélú, hanem szolgálat: a föld összes nemzetének szolgálata. Ebben áll a méltóságuk és nem a Talmud nemzeti és faji gőgjében. Ehhez még számos igehely tartozik (a teljesség igénye nélkül):

„Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe” (1Móz 26:4).

„Még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Éus 60:1).

„El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mígnem eljő az Eljövendő. Őrá várakoznak a nemzetek” (Ter 49,10).

„Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek” (Ézs 11:10).

„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak” (Ézs 54:3).

Az ószövetségi utalások Istenre úgy, mint „szövetség Istene”, a „teokrácia Istene”, „nemzeti Isten” elnevezések sem úgy értendők (miként azt, úgy látszik, a pogányok értelmezték, Ézs 36:18-20; 2Kir 18:30 sk.) mintha ti. Jahvé a zsidóknak olyan értelemben lett volna nemzeti istene, miként a pogány nemzetek mindegyikének megvolt a maga nemzeti Istene, hanem úgy, hogy az egész emberi nemet megváltani akaró Isten kiválasztotta ezt a népet és különös szövetséggel magáévá tette, még pedig azért, hogy általa részesítsen mindeneket az üdvben (“Salus ex Judaeis est”, Jn 4:22), s így mintegy magva legyen a belőle majdan keletkező s az egész emberi nemet magába foglaló teokráciának: a messiási országnak.

Egyébként meg a Talmud is tiltja, hogy a zsidók Istentől függetlenül államot hozzanak létre és belefolyjanak a nemzsidó népek politikájába

Google-vel keressetek rá erre a könyvre:

Shlomo Avineri – A modern cionizmus kialakulása

Mellesleg az ortodox judaizmus is egyetért azzal, hogy jelenleg a zsidóság Isten büntetéséből van szétszóródva a nemzetek közt, és hogy az antiszemitizmus Isten büntetése a zsidók bűneiért.

Bocsi, kevés idõm van, ezért csak a lényeget: el kell olvasni az Evangéliumokat, azokból kiderül ( amennyire kiderül ). Más forrás ugyans nem áll rendelkezésre. Pontosabban, a Talmud egy rövid bekezdésérõl elképzelhetõ, hogy róla szól ( Yeshu ), de ebben senki nem biztos, bár a soncino fordítás lábjegyzete szerint a firenzei kézirat Yeshu Hanocri-t ír ( Yeshu, a názáreti - a firenzei müncsenivel együtt a két legrégibb ( utóbbi 1342-bõl ), ami fennmaradt, hacsak a Vatikán archívumában nincss régebbi, amit "nem reklámoznak" ).

Azért néhány mondat ( idézet ) konkrétan a kérdésedre:

"Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." ( Máté evangéliuma 5. fejezet, 18. vers ( a Hegyi beszédben ) )

" ... az írástudók közül egy, ... megkérdezte tõle: „Melyik a legfõbb az összes parancsolat közül?”

Jézus így válaszolt: „A legfõbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. [5Móz 6:4-5] A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” [3Móz 19:18]" ( Márk evangéliuma 12. fejezet 28-31. vers. ) Magya Biblia tanács forditása. Ez onnan kezdve, hogy szeresd az Urat, ... a negy közül három Evangéliumban van ( Máté, Márk, Lukács ).

"Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek" ( Mt 23:2-3 )

A másik két idézet vagy szintén, vagy a Szt István Társulat ( katolikus ).

MBT ford: [link] ; SztI. Társ: [link] ; A Tóra ( Mózes öt könyve ) minden Biblia eleje, "Ószövetség" zsidó fordítása: [link] ; jegyzetek és magyarázatok a Tórához: [link] vagy [link] ( igaz, nem a megadott fordításhoz készült, de csak kevés szó tér el, amihez készült, sajnos nincs a neten, megtalálhato egy Bibliatéka címû CD-n. )

Ebbõl látható, hogy # 2 tegnap 20:32 elsõ mondata igaz. A többirõl nem szólok, mert zsidó felfogás szerint a próféciák természetesen nem Róla szólnak, a zsidó felfogás nem tartotta soha és ma sem tartja Messiásnak. Amikrõl a kereszténység úgy véli, a rabbik szerint azok egy része fordítási tévedés, más része nem jövendölés, hanem múltbeli esemény említése példázatként.

Ahogy látom ( az Evangéliumokból ), ha lázadásról lehet beszélni: a formaságok, a "túlszabályozottság" ellen lázadt, lényegében MEGtéríteni akart, tehát, hogy a zsidók legyenek jó zsidók, ami azt jelenti, hogy éljék meg a Tóra szellemét. Eddig nem is lett volna baj.

A baj ott kezdõdött, hogy nem utasította vissza elég határozottan azokat a feltevéseket, melyek Messiást, esetleg ( leírni is I-tenkáromlás ) I-ten megtestesülését akarták benne látni, sõt utóbb maga is tett ilyen célzásokat, sõt több, mint célzásokat.

A zsidó I-ten fogalom ugyanis:

"Létezik, de létezése nincs határidôhöz kötve.

...Felfoghatatlan és egysége is határtalan.

Nincs fizikai formája, nem is test Ô, nincs mihez hasonlítani Szentségét. Ôsibb minden teremtménynél, elsô, de elsôségének nincs kezdete."

( Igaz, a megfogalmazás kb 1100 évvel késõbbi, Maimonides ( 1135 / 1137 / 1138 – 1204) nyomán. Rabbi Moshe Ben Maimon, Rambam (héberül) Múszá ibn Majmún ibn Abdalláh al-Kurtubí al-Iszráílí (arabul), 1185-tôl másodállásban Szaladin szultán háziorvosa), a középkor egyik legnagyobb zsidó filozófusa volt.

Viszont a fogalom, amit Rambam szavakba öntött, ugyanez volt már Ábrahám óta. )

Épp ezért a vád lényegében I-tenkáromlás és bálványimádásra csábítás volt. Ami sajnos igaz volt és ezért sajnos halálra kellett ítélni és azt végre is kellett hajtani.

Ami a megfeszítést illeti, ha az említett Talmud részlet Róla szól, akkor az Evangéliumok tévednek, mert nem megfeszitették, hanem megkövezték. Ez egyébként feltehetõ, mert többek szerint nem igaz, hogy a zsidóknak ne lett volna joguk végrehajtani az ítéletet márpedig megfeszítés Izraelben nem létezett. Volt megkövezés, lenyilazás, megfojtatás és mégegy, ami nem jut eszembe.

"mert varázslatot gyakorolt ​​és csábította Izraelt hitehagyásra." ( Talmud - Nezikin rend - Sanhedrin traktátus 43a - [link] egy dolgozat errõl magyarul: [link] - ebben fejtegetik, hogy lehetett betoldás, de alig valószínû, mert az elõzõ ( 42b oldal tetjén a mishana, aminek tárgylásában ez példa és a mishnában szerepel, amit a fejtegetés szerint késõbb toldottak be. alig vaószínû, hogy a mishnába is, meg oda is. Egyébként a kérdéses rész a Müncsenbi Kódexben: [link] )

A Tóra ( az Örökkévaló, áldott a Neve ) ilyesmire halálbüntit rendelt. ( "így irtsd ki a rosszat közepedbõl" )

( puff, mi lett volna, ha van idõm? :) )

++++++++

( Ezért nem szabadna belenéznem grrrrrrr )

Míg írtam, érkezett # 5 ma 22:52 sajnos néhány tévedéssel, attól eltekintve, hogy nem a kérdésre váalaszol. Csak néhányra térek ki, ami kiütötte a szemem.

Ahogy futtában látom, az egész zagyvaság lényege, hogy a zsidók milyn rosszak.

A kereszténység, pontosabban és kokrétan a Katolikus Egyház és a zsidóság, zsidó vallás viszonyáról ( ha érdekel ) "A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról" - [link] ( magyarul ), vagy [link]

Ha megy az angol és ráérsz, ugyanerrõl késõbb: [link] - ennek lábjegyzetét az "Ószövetségrõl" külön is ideírom:

"folytatjuk az ÓSz kifejezés használatát, mert hagyományos, de az 'Ó' nem jelenti, hogy korszerûtlen, v elavult. Az ÓSz állandó értéke mindenképp, hogy forása a Keresztény Kinyilatkoztatásnak, aminek fontosságát itt kifejezésre juttattuk."

( "We continue to use the expression Old Testament because it is traditional (cf. already 2 Cor 3:14) but also because "Old" does not mean "out of date" or "out-worn ". In any case, it is the permanent value of the O.T. as a source of Christian Revelation that is emphasised here (cf. Dei Verbum, 3). "

Kereszténység-zsidóság még késõbb: [link]

"A zsidóság megszűnt választott nép lenni, sőt azóta a Sötétség erőit segíti a farizeuspárt utódainak vallása"

Gyaníthatóan sehova kamuinak valamelyike írta, mert õk beszélnek "testi Izrael"-rõl, a valódi keresztenyek pedig nem szokták kétségbevonni, hogy a MAI zsidó vallás AZONOS azzal, amit az ÚR, áldott Õ, 3500 évvel ezelõtt kinyilatkoztatott a Szinájon. ( Persze, ahogy a kereszténységnek is, a zsidó vallásnak is nayon sok irányzata van, ezek azonban a lényegben nem különböznek, ahogy a kereszténység változatai sem. )

"Az egész Ószövetséget Isten a Messiás előkészítésére rendelte."

Ez igaz, csak nem úgy, ahogy ez a válaszoló irja. A megváltás ígérete a rabbik szerint már Mózes elsõ könyvében, az Édenrõl, Káinról és Ábekrõl szóló fejezetekben megtalálható.

"A talmudista farizeizmus"

Ez a szókapcsolat úgy zagyvaság, ahogy van. A farízeusokról ( görög eredetû: elkülönülõk, õk maguk haszidim=jámborok -nak nevezték magukat ) már az evangéliumok írnak, a Talmudot kb 200 évvel késõbb kezdtéek írni.

Az viszont igaz, hogy a Talmud - ha döntést ír - legtöbbször a farizeusok álláspontját fogadja el, tehát nem "talmudista farizeizmus", hanem "farizeus talmudizmus". :) Talán nem kell mondanom, hogy a zsidóságban a farizeusok teljesen mást jelentenek, mint ahogy ez a köztudatba átment.

Amit a farizeizmus jelent, arról lásd fent Jézus szavait Máté evangéliumában.

"A zsidóság az orthodox rabbinikus judaizmus értelmezése szerint Isten büntetése végett él a népek között szétszórva."

Így igaz, de nem csak a rabbik szerint, I-ten megmondta Tórájában, hogy, ha rossz fát teszünk a tûzre ( nem trtjuk igazán a Tórá ) akkor bünti lesz, megpedig a szétszóratás "a népek közé". Találod Mózes harmadik és ötödik könyvében, a SzIT és a zsidó fordítás ír alcímeket eze között kell keresni olyat, hogy büntetés. ( Bocs, nem vok rabbi, nem tok mindent fejbõl és idõ megkeresni. :) )

"Mi lehet az oka annak, hogy Isten az Ószövetségben csak a zsidó néppel kötött szövetséget?"

Bocsi, nem állhatom meg, hogy ne mellékeljek errõl egy mókás "történetet":

I-ten eredetileg az asszíroknak szánta a Torát. Azok kérdezték, mi van benne? Ne ölj! Szolt az Ur, mire ôk: köszönjük, nem kérjük. Mas néphez ment, azok is kérdezték, mire azt felelte, ne lopj. Ezeknek se kellett a törvény. Ment a perzsákhoz. Ezek is megkérdezték, azt felelte, ne törj házasságot. Nekik se kellett. Ment a görögökhöz, azok is kérdezték, válasz: ne tégy hamis tanuságot. Nekik se kellett.

Így jutott el végül a zsidókhoz. Ôk azt kérdezték: mibe kerül? Semmibe, mondta az Úr. Akkor kérünk mindjárt kettôt. Ezért van két kôtábla.

Ez valójában egy Talmudi un aggadikus történet huncut kifacsarása, a Talmudban természetesen a Tórának megfelelõen az van:

A zsidók nem kérdeztek semmit, hanem azt mondták: naszE v'nismÁ vagyis "megtesszük és meghallgatjuk". ( Mózes második könyve, 24. fejezet, 7. vers )

Ehhez a rabbik azt a magyaazatot fûzik, hogy azért a sorrend, mert megtenni azonnal kell, "meghallgatjuk" - ez valójában a megértést jelenti, ami ráér, ahogy sikerül, hisz az ÚR bitops, hogy népének csakis olyat parancsolt, ami jó nekik.

"a Talmud nemzeti és faji gőgje"

Röviden: szamárság. Picit részletesebben: nagyon nagy szamárság.

" „Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe” (1Móz 26:4). "

Igaz, ez is hozzátarozik a választottság tartalmához, de nem ez a lényege, hanem az, hogy:

Ábrahám õsatyánkról azt mondta az ÚR:

"... megismertem őt, hogy meg fogja parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után, hogy ŐRIZZÉK MEG AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÚTJÁT, CSELEKEDVÉN IGAZSÁGOT ÉS JOGOT ..." [ fiainak és az ő házának maga után - utódainak, leszármazottainak ] ( Mózes elsõ könyve, 18. fejezet,19. vers - [link] ) - Természetesen ez nem jelenti, hogy mások nem haladhatnak az ÚR útján, nem cselekedhetnek igazságot és jogot ... :)

Hogy a rasszizmus idegen a Tórától, arra azért nem idézek, mert ilyesmivel tele van a Tóra ( szeresd az idegent, egy törvény legyen az idegenre és a honosra, stb ), egyt mégis Ámosz próféta könyvébõl:

"Nemde olyanok vagytok számomra, Izrael fiai, mint a négerek. Nemde kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, ám ugyanígy vezettem ki a filiszteusokat Kaftor (Kréta) szigetéről, és az arámiakat Kirből." ( Ámósz próféta könyve 9. fejezet 7. vers ) ( A filiszteusok még akkor, Ámosz idején is bálvánimádók voltak, ami zsidó számára a három legsúlyosabb bûn egyike, amit zsidónak még akkor sem szabad, ha azzal saját életét menthetné meg. És mégis, a bálványimádó filiszteusoknál sem különbek a zsid´k,monja az ÚR, áldott Õ, Ámosz próféta szájával. )

"Egyébként meg a Talmud is tiltja, hogy a zsidók Istentől függetlenül államot hozzanak létre és belefolyjanak a nemzsidó népek politikájába "

Ez igaz is, meg nem is. Errõl az álláspontról is és ennek taagadásáról is könyvtárakat írtak tele tudós rabbik. A megadott szerzõ egy a sok közül. Nem gondolnám, hogy itt, nekünk kéne eldönteni a vitát, kivált, hogy köze nincs a kérdéhez.

"Mellesleg az ortodox judaizmus is egyetért azzal, ... hogy az antiszemitizmus Isten büntetése a zsidók bűneiért."

Röviden: szamárság. Picit részletesebben: nagyon nagy szamárság ( mondom ezt, mint ortodox rabbiktól tanuló ortodox zsidó :) ).

Természetesen nem reagáltam valamennyi szamárságra, csak ami nagyon szembejött. Mint fentebb mondtam, valszeg sehova kamuinak valamelyike írta, ami azt jelenti, hogy leghelyesebb az egészet úgy elfelejteni, ahogy van.

Annál is inkább, mert köze incs a kérdésedhez, egyetlen szó nincs benne ami arra volna válasz. ( Még egyszer: grrrrrrrr )

"Mellesleg az ortodox judaizmus is egyetért azzal, hogy jelenleg a zsidóság Isten büntetéséből van szétszóródva a nemzetek közt, és hogy az antiszemitizmus Isten büntetése a zsidók bűneiért."

Ahhoz nagyon szélsőségesnek és beszűkült látókörűnek kell lenni.

Ortodox (sőt azon belül anticionista gondolkodó csoportok között is) csak max. a Neturei Karta gondolja így. De nyilvánvalóan ott se mindenki osztja ezt a hülyeséget.

Egyébként I-ten több ok miatt is szóratta szét Izraelt ,de konkrétabban nem "bűneink végett".

Üdv!

Ui ,utólag vettem észre:

"Egyébként meg a Talmud is tiltja, hogy a zsidók Istentől függetlenül államot hozzanak létre és belefolyjanak a nemzsidó népek politikájába "

Nem az ,hogy I-tentől független államot ,hanem azt az államot ami a "sálos sevuoszt" (három esküt) áthágja.

Ez nem is tórai (I-tentől való) tiltás ,egyszerűen a bölcsek a mi és más népekkel való békesség érdekében hozták létre.

Ezért is kell a békére törekednünk ,ahogy Mika HáMorásti is írta a nevi'imbe (Lo yisa goy...)

Egyébként Izrael tulajdonképpen szekuláris állam és ez jó is.

Mert a vallás és az állam keverése nagyon rossz.

Üdv!

Ez egy jó kérdés!

Hogy Jézust miért feszítették meg, azt a feje fölé helyezett táblára írták: Jézus, a zsidók királya.

Azzal vádolták - többek között - hogy király akar lenni, de nekik császáruk van...

Ez volt az a vád, ami miatt Pilátusnak muszáj volt megfeszítenie.

A másik probléma Jézussal az volt hogy "neki ment" tekintélyes zsidóknak, a Szanhedrin tagjainak is, hogy nem úgy élnek, ahogy azt igazából Isten akarja. Igen, fenntartásai voltak a kor zsidó valláspolitikai nézeteivel kapcsolatban. Úgy gondolta, kiöntik a gyereket a fürdővízzel együtt. Olvasd el például a gonosz szőlőművesek példázatát - tulajdonképpen hűtlen kezeléssel vádolta a papokat. Amikor a Templomban szétcsapott ostorral, az volt a baja, hogy pont a lényeg veszett el az áldozatokban azzal, hogy a Templomban megvásárolható volt az áldozni való. Nem beszélve az haszonszerzés hajszolásáról.

Nem Isten találta ki a kőből épített templomot sem, de ez már egy sokkal kényesebb kérdés, bár Jézus ezt is érintette, ha nem is szó szerint.

De azt is tudnod kell, hogy míg a rendszerrel és kiszolgálóival gondja volt, ha emberek odajöttek hozzá tiszta szándékkal, nem nézte, honnan jöttek.

Hát nem tudom, megfelel-e a válaszom. :)