Mi lehet? Verona melletti tragikus buszbaleset.

Én is ugyanígy voltam hétvégén.Aludni is alig tudtam.Engem se érdekel általában más problémája,de ez megérintett,mert tavaly mi is Lengyelországba utaztunk éjjel,és hát tudom milyen a buszon,a gyerekek gondolom jól érezték magukat,néhányan aludtak,aztán egy pillanat alatt változott meg akár az egész életük(már ha túlélték).

Mivel nem akartam magam emészteni,csupán volt bennem annyi határozottság,hogy azt mondom,nem érdekel.Nem nézem a híreket,nem agyalok rajta,csak a saját problémáimon,és próbálom elfelejteni.Neked is ezt javaslom.Kapcsold ki a gépet,és magaddal foglalkozz.Mi van,ha nem tudod meg,mi történt valójában?Akkor nem.És kész.Ne érdekeljen!Ha saját magadon erőt veszel,meglátod,pár nap,hét alatt elfelejted,jobban fogod magad érezni.

"Miért csak a buszbaleset miatt sírsz? Miért nem sírsz, mikor Afrikában százával halnak éhen a gyerekek? Miért nem sírsz, mikor Indiában egy vonatszerencsétlenségben többszázan halnak meg? Azok nem fájnak? Azok tán nem emberek?"

Ne haragudj, de nem tudhatod, hogy kinek mi, és miért fáj, milyen személyes tragédiák voltak az életében, amelyeket egy ilyen szörnyűség fel tud tépni.

Afrikában sohasem jártam, ahogyan Indiában sem, nem ismerek ott senkit, normális emberként természetesen sajnálom az ottani áldozatokat is, de ez nem ugyanaz, mint amikor velünk, magyarokkal történik ez, ugyanolyan középsulis gyerekekkel és a szüleikkel, tanáraikkal, akik ugyanolyanok, mint a te vagy az én osztálytársaim, ismerőseim, rokonaim, stb., itt élnek/éltek közöttünk. Nagyon nem ugyanaz.

Kívánom, hogy neked még sokáig ne kelljen elveszítened senkit a szeretteid közül. További szép napot Neked!

"akik ugyanolyanok, mint a te vagy az én osztálytársaim, ismerőseim, rokonaim, stb."

Tehát a színesbőrűek nem olyanok, mint te, tehát... Eh, jobb, ha nem folytatom.

"Majd idővel megtanulod, hogy ne a mások problémája miatt aggódj, mert lesz neked is elég - és azzal sem fog más törődni."

Régi kérdés, de akkor is, EGYETÉRTEK!