Össze vesztem a legjobb barátnőmmel és most jöttem rá, hogy nem akarom elveszíteni. Tudnátok valami őszinte tanácsot adni?

Már lassan három hónapja, hogy összevesztem legjobb barátnőmmel akit már nyolc éve ismerek és tökéletes barátnők voltunk. Lehet, hogy nem is az össze veszés a megfelelő szó rá hanem inkább arról van itt szó, hogy egyszer egy eléggé fontos dolgot nem beszéltünk meg, úgy volt, hogy megbeszéljük de én nem akartam mert akkor amiatt nagyon dühös voltam rá. És most ahogy telnek a napok egyre többet gondolkozok rajta, hogy ez tényleg velem történik-e meg... a nyolc éves kiváló és megszakítatlan barátságunk mégis elszakadt. Sajnos még én sem tudom, hogy még a düh vagy már a megbocsájtás jár a fejembe. Nem is tudom, hogy álljak neki... tán nekem kéne lépni vagy adjak magamnak még kis időt és majd lassan szépen elfogom felejteni, hogy mi mennyire is jók voltunk... nem akartam azokkal a szövegekkel jönni, hogy mi mindig megbeszéltünk mindent meg nem vesztünk össze és sorolhatnám tovább... a lényeg, hogy én meg ő tudja a legeslegjobban, hogy milyen volt a mi barátságunk. Nehéz volt megírni ezt a kis szöveget mert nagyon rossz erről írni, de ha nem is kapom meg azt a választ amit én legbelül akarok legalább megtudtam mással osztani és ez egy rettenetesen jó érzés leírni amit legbelül érzek...

Kérlek írjátok meg mit gondoltok erről az egészről?