Ki szerint baromság a vallás? Remélem nem csak en vagyok egyedül

Ateistaként is azt kell, hogy mondjam, hogy nem, nem baromság a vallás. Ez egy nagyon felszínes vélemény.

Egy keresztény, vagy egy buddhista nyilván nem fog egyetérteni velem, de nézetem szerint a vallások istene, vagy istenei valós, de logikailag nem, vagy nagyon nehezen megközelíthető tulajdonságokat személyesítenek meg, úgy mint a lelkiismeretet, a jóról és rosszról alkotott képünket, az igazságosság mibenlétét, meg persze a tudomány kora előtt számos fizikai jellegű dolgot is, a világ teremtőjét, stb…

A vallási tanításoknak, történeteknek vannak tanulságai. Teljesen mindegy, hogy maga a történet igaz-e vagy sem, az, amire tanít az lehet érvényes. Például egy regénynek is van egy története, ezáltal valamire rámutat, valamit átad, valamit megtanít, és a tanulságnak érvénye van. Ilyen szempontból lényegtelen, hogy az a regény történetesen megtörtént eseményeken alapul, mondjuk egy életrajzi regény, vagy teljesen fiktív – akár egy fantasy, vagy egy sci-fi –, a tanulság attól még érvényes.

Nyilván az ember nem a maga elhatározásából lesz vallásos, vagy ateista. De ha valaki vallásos, és a vallás hozzásegíti ahhoz, hogy jobb ember legyen, a vallás tanításai, mondjuk a kereszténység esetén a bibliai történetek hozzájárulnak ahhoz, hogy bizonyos dolgokat végiggondoljon, bizonyos véleményt alakítson magában, akkor csak azt tudom mondani: Hajrá! Ha valakinek ezen keresztül nyer értelmet az élete, ez ad neki reményt, ettől lesz egy kiegyensúlyozott ember, akkor megint csak hajrá.

Természetesen ha valaki vallási fanatikus lesz, az már nem jó. Ha valaki nem a megfelelő dolgot olvassa ki az adott történetből, az sem jó. Ha valaki összekeveri mondjuk a Bibliát a fizikakönyvvel, az megint nem jó. Ha valaki azt követeli meg a tudományon, ami pont ellentétes a tudományossággal, az sem jó. De ez meg független kicsit a vallástól magától, egy politikai megnyilvánulásból, egy esszéből is meg lehet ragadni a lényeget, meg tüntetőleg lehet vitázni a teljesen lényegtelen részleteiről is.

De úgy összességében nincs bajom a vallással, a vallásos emberekkel. Átlagban nem rosszabbak, sőt néha bizonyos szempontból jobbak is, mint egy átlagos ateista. A vallásoknak – kvázi mindnek – természetesen vannak árnyoldalai, de azért mégis igaz, hogy a vallás nagyon sok embernek ad támaszt, reményt, ad erkölcsi értékrendet, egy vállalható világképet.

Nem teljesen „gondoltad, hogy így reagálnak majd”, hanem aligha hagytál más választást, kvázi te provokálnál ki egy ilyen jellegű hozzászólást. Nyilván egy vallásos ember elkezd veled vitázni. Hiszen te nemcsak kérdést tettél fel, de egyben egy markáns állásfoglalást is leírtál pár szóban. Nyilván, aki egyetért veled, az nem érzi szükségét, hogy különösebben kifejtse a véleményét. Aki viszont nem ért egyet veled, az óhatatlanul vitázni kezd. Ha a kérdés úgy hangzana, hogy „Ki szerint baromság az ateizmus? Remélem nem csak én vagyok egyedül.”, akkor te, vagy más ateista kezdene el vitába szállni ezzel az eléggé summás véleménnyel. Ha viszont objektíven teszed fel a kérdést, mondjuk úgy, hogy „Szerintetek a vallás baromság, vagy helyes világnézet?”, az is mindegy, mert akkor nem veled, hanem az első-második válaszolóval fog nekiállni vitázni az, akinek attól eltérő a világképe. Ergo ez nem minősíti sem a vallást, sem a hívő embereket, sem az ateizmust, sem az ateistákat.

Az a probléma, hogy aki vallásos, az hajlamos hülyének gondolni azt, aki nem az. Aki meg ateista, az hajlamos hülyének gondolni azt, aki hívő. Pedig nem hülye egyik sem, csak eltér a világképük. Ha az ember ezt megérti, és megpróbálja azt is megérteni, mi a másik világképének a belső logikája, milyen pozitívumai és milyen hibái vannak ennek, akkor már nem fog annyira summás véleményt megfogalmazni, és bár továbbra sem teszi jobban magáévá a másik világképét, de legalább tiszteletben tartja és tolerálja.