Ti hogy csinálnátok?

Nem kell túlbonyolítani. Megmondod, hogy kaptál egy hármast. Előbb-utóbb úgyis kiderül. Viszont minél később derül ki, annál nagyobb probléma lesz, hiszen nem csak hogy hármast kaptál, hanem még el is akartad titkolni.

Nem kell túlmagyarázni, a „hogy-hogy csak hármas” kérdés inkább költői szokott lenni a szülők részéről, nem kell rá válaszolni. De ha nagyon firtatják, akkor elfogadható válasz az is, ha azt mondod, hogy talán nem tanultál eleget rá, a jövőben jobban rá kell hajtanod. De ha úgy érzed, eleget tanultál rá, akkor meg az is elfogadható válasz, hogy valahogy ez a tananyag számodra kevésbé érthető, nehezebb megtanulni, és sikerült – dolgozatnál, vagy felelésnél – olyan kérdéseket kapnod, amiben bizonytalanabb vagy. Egy dolgot ne kezdj el, üres kifogásokat puffogtatni, hogy a tanár a hibás, meg a padtársad, meg különben is fájt a fejed, stb… Keresd magadban azt, hogy mi vezetett volna egy jobb jegyhez, mulasztottál-e ebben, ha igen, mit kell javítanod, ha nem, miért nem tudsz javítani ezen a helyzeten.

Nyilván a szüleid nagyjából ismerik a szellemi képességeidet, az, hogy egy adott tantárgyban milyen jegyet kapsz, ha jó passzban vagy és milyen jegyet kapsz, ha kevésbé. Nyilván ösztönözni fognak arra, hogy a jobbat hozd ki magadból. Oké, ez lehet, hogy az adott pillanatban kellemetlen eszközökkel történik, de remélhetőleg nem fogják miatta levágni a két kezed, szóval ez is csak valami, ami elmúlik. Viszont érdemes tényleg törekedni arra, hogy többet hozz ki magadból, mert lehet, hogy egy éltre meghatározzák a tanulmányi eredményeid a végzettségedet, a szakmát, amiben később elhelyezkedsz, és ezen keresztül az anyagi helyzetedet.