Kilátástalan az egész életem. Mit tehetnék?

26 éves lány vagyok, de nem tartok az életben sehol sem.Utálom magam,de rettentő mód.Érettségim van,van két szakmám is ( az egyikkel nem tudok elhelyezkedni,csak a lakóhelyemtől nagyon messze és sajnos nincs rá lehetőségem,hogy elköltözzem; a másik szakmámban nem vagyok jó, mindenkinek van valami amiben nem jó, van ilyen, és én ebben egyáltalán nem vagyok az.)Továbbtanulni vagy csak hasznosabb szakmát tanulni sem tudok,(az igazat megvallva azt sem tudnám, hogy mit tanuljak) mert arra sincs pénzem, hogy az útiköltséget kifizessem.Van munkahelyem, de 70 ezer a fizum, ezzel sokra nem megyek.A környéken csak gyári munka van, amit ha mást nem megpróbálok, de őszintén szólva félek,hogy tönkre megyek testileg - lelkileg a 3 műszakos monoton munkában.Lehet mondani, hogy kényes vagyok stb...de olyan nagy baj, ha nem akarom magam tönkre tenni?Tudom, hogy nem bírnám.Igazából egy életképtelen emberszerű cafat vagyok, aki semmiben nem jó, semmire sem való.Legalábbis olyan dolgokban amik nem érdekelnek.Amik érdekelnek, mint rajzolás, festés,zongorázás itt nem megyek semmire, meg ahhoz nagyon jónak kell lenni, hogy el is érjek valamit.Úgy érzem nekem nem való ez a világ, ez az élet, és ez nem önsajnálat, egyszerűen így érzem.A párkapcsolatom is katasztrófa, abban sem vagyok biztos, nem tudom van-e értelme még folytatnunk.Már együtt élünk évek óta, ami számomra megváltás volt, mert otthon állandóan csak a veszekedések mentek, és mennek is a mai napig.Tőlük sem tudok támogatást kérni, nekik sincs pénzük, és az az igazság, hogy már nem is akarok élősködni sem rajtuk.Ha úgy alakulnának a dolgok, akkor haza sem akarnék már menni.Nem tudnám elviselni az állandó feszültséget, a folytonos veszekedést, egymás szidását stb...Kilátástalannak érzem az egész jövőm.Nem látom értelmét az életemnek, nem látok értelmet semmiben, nem foglalkoztat már semmi még az sem amit szerettem csinálni.Nem akarok semmit, legszívesebben lefeküdnék aludni és fel sem kelnék soha többé.