Mekkora az esélye annak, hogy valóban emlékszem a születésem előtti időszakra, és nem csak beképzelem?

Szia

Igazából senki nem fogja tudni neked megmondani hogy ez valós tapasztalás volt, vagy esetleg a képzelet szüleménye...

Ha jobban megnézzük a dolgokat, ez az egész pl az én számomra teljesen hihető dolog, ehhez viszont kicsit más "szemszögből" kell nézni a dolgokat.

Mert mik vagyunk mi most? Mi vagy valójában?

Az emberek nagy része erre elkezd sorolni egy rakás gondolatot...

De akkor mint ember, mi egy változó gondolathalmaz lennénk?

A születésünk óta, az emlékezetünk által memorizáljuk a dolgokat (kb olyan ez mint amikor a számítógép ír a lemezre) aztán mikor elég szokást megcímkéztünk (jónak-rossznak, szeretem-nem szeretem stb) akkor erre a gondolati folyamra - azt mondjuk "én" vagyok.

Hogy én vagyok aki szereti a mákos rétest, de utálom a meggyeset. Azért mert "én" ilyen vagyok...

Na de aki mélyebbre megy ennél (az egó világánál) az pl meditációs gyakorlás során könnyen tapasztalhatja hogy attól hogy egy kis ideig nem gondolkodunk, még nem szűnünk meg létezni. Vagyis nem a gondolataink irányíthatatlan állandó folyama vagyunk! Hiszen van valami ami látja a gondolatokat, azok megjelenését - és eltűnését, de mégsem függ tőle.

Van valami bennünk ami nem jött létre - ezért nem is tud megszűnni.

Ez a valami az ami választ adhat a kérdésedre.

Akkoriban nem volt memóriád, szóval tudatosan biztosan nem emlékezhetsz erre. De azt írtad:

"Nem voltak gondolataim, nem tudtam magamról."

De volt valamilyen tapasztalás ezek szerint.

Bizonyos tanok (pl Buddhizmus) szerint mindegy hogy testben vagyunk, vagy a "halál" állapotában, esetleg valamelyik "köztes lét"-ben, mert mindegyikben lehet valamilyen tapasztalás. Viszont nem szükségszerű hogy a különböző tapasztalásokkal gondolkodás is társuljon.

Lehetnek emlékeid olyan állapotokból, amikor nem gondolkodtál, de sokak szerint akár még előző életekből is..

(Pl a Buddhizmus is ezzel magyarázza a "hozott" szokásainkat, hogy miért ott, akkor, azon körülmények között születünk meg újra, vagy hogy miért követünk bizonyos belső szokási mintázatokat.., hogy miért úgy éljük az életünket ahogy..)

Ezek az információk viszont nem gondoltai szinten vannak "elraktározva" hanem csak úgy van valahol a "léleknek" egy információ tartalma. Az összes szokásunk, és minden amit duálisan (jónak-rossznak) ítélünk meg, benne van ebben a "hátizsákban" és ez "énséget" generál.

Egy "modell" szerint az 5 érzékszerven keresztül kapcsolódunk ehhez a "világhoz" de a gondolkodás mint úgy is tekinthető egy külön érzékelést területnek (6.) + hogy hogyan gondolkodunk, és mit kötünk le az a 7. érzékelési terület (ítéletalkotás) címkézi folyton - hogy az adott dolog jó, vagy rossz. Ezek pedig elraktározódnak a tárháztudatban.

Amiről te írtál azt talán a "tiszta tudatnak" volt valamiféle tapasztalása, ami utána valahogy megmaradt, és lehet most is emlékszel rá. Talán csak a felszínre dobta valamiért a "tárháztudat".. Ki tudja? :)