Miért van az hogy egy olyan szakítás után ami mindenem felemésztette, mások bántanak és ellenem fordulnak?

Nézd. Most úgy érzed, hogy olyan gödör alján ülsz, amiből nincs kiút, de van. Akkor is, ha te ezt nem látod. Az öngyilkosság nem megoldás. Mindenkinek vannak problémái, de valahogy mégis megoldják.

Nyilván a szeretteid megmentettek, épp azért, mert szeretnek, fájna nekik, ha nem lennél. Ha az ő szavaik bántanak - mivel a szerelmi csalódás még mindig elfoglalja az egész elméd -, ők csak ki szeretnének ebből az egészből mozdítani. Nem bántásból, de valamilyen szinten minden öngyilkos önző, mivel nem gondol arra, hogy a szeretteinek mennyire hiányozna, és mekkora fájdalmat okozna nekik. Tudom, hogy most sötétnek, kilátástalannak látod a dolgokat. De nem azok. Állj fel, és küzdj! Azok a "barátaid", akik ebben a nehéz helyzetedben nem álltak melléd, nem voltak igazi barátok, szóval nem kár értük. Lépj tovább. Csak ne magad marcangold, mert nem az a megoldás.

Ha gondolod, írj le minden fájdalmadat, sérelmedet egy füzetbe. Hiszem, hogy könnyebbséget okoz. Plusz ha kicsit józanabbul visszaolvasod, rá is jöhetsz bizonyos dolgokra. A lényeg: engedd el, el fog múlni az egész. Tudom, hogy ez most még friss, és nehéz, de később a lelki sebed csak sajgó heg lesz, és ebből is tanulhatsz.

Ha állandóan ekörül forognak a gondolataid, csak negatív spirálba fordulsz, és az egész magával ránt. Ne hagyd!

Biztos, hogy idővel találsz valaki mást, aki ugyanúgy képes célt adni az életednek. Bár ki tűzhetsz úgy is célt, hogy nem valakihez / személyhez kötöd.

Ember küzdj, és bízva bízzál - hogy Madách szavait idézzem -, és fel a fejjel!