Más is szomorú lesz hirtelen boldogság után?

Pár évvel ezelőtt elég mélyen voltam mentálisan, de pozitív gondolkodással kijöttem belőle körülbelül 2 éve. Azonban az utóbbi fél évben újra visszatérnek a régi gondolatok, hogy nincs az életben semmi helyem és keresnivalóm, és hogy csak tengek-lengek az életben (egyetemista vagyok egyébként, de sokszor úgy érzem, hogy nincs itt helyem, de mi mást tehetnék? ha itt hagynám, megbánnám örök életemre).

Aztán arra gondoltam, hogy ez az alkohol miatt lehet. Október óta hetente-kéthetente járok ki bulizni, és a másnapokon lelkileg eléggé levertnek szoktam érezni magamat (fizikailag nem szoktam rosszul lenni, csak 1-2x fordult elő, de az is hamar elmúlt). Végülis ittas állapotban az ember jól érzi magát, elfelejti a gondjait...igen, ez vezet az alkoholizmushoz.

De most nem ittam...délután nagyon jól éreztem magamat, beszélgettem egy régi jó ismerősömmel, de most...ahh. Megint egy senkinek érzem magamat, és a sírás kerülget. Nem merek elmenni aludni (holnap korán kelek), mert tudom, hogy akkor nem lesz, ami lekösse a gondolataimat és akkor még rosszabbul fogom érezni magamat. Nem maradt más, minthogy lemerüljek, csak hát ez kialvatlansággal fog járni, de ez van.

Na szóval egykoron is hasonló volt a helyzet, most visszagondolva és elgondolkodva a jelenlegi szituáción. Emlékszem, akkor még édesanyámnak meséltem, hogy miért vagyok szomorú és azt mondtam, hogy túl jó volt az előző 2 nap. Most már inkább nem vonok bele másokat, nem akarom, hogy emiatt megromoljon valakivel is a kapcsolatom és nem akarom, hogy tudják a gondolataimat. Titkon, néha remélem, hogy nem vagyok egyedül, talán mindenki más is elfedi az érzéseit? Vagy csak én vagyok ilyen?

Nem akartam ilyen kicsapongó szöveget írni, de így sikerült. Nem tudom teljesen kifejezni az érzéseimet. Köszi, ha elolvastad :) Tudom, hogy holnap reggel ha felkelek és elolvasom, amit írtam szánalmasnak fogom érezni, de ez van. Most erre volt szükségem.