Mik azok a problémák? Mit értünk probléma alatt?

Na jó, nem a legjobb címet adtam neki, de jobb nem jutott eszembe.

Az egyik barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy ha egy óvodás gyereknek eltörik a kedvenc kisautója, hatalmas patáliát csap, mert kedves volt az a játék a szívének. Erre anyuka leinti, hogy lesznek ennél még nagyobb problémáid is fiam, ne sírj már ezért!

Na most az volt a kérdés, hogy jogosan hagyta-e rá a kisfiúra az anyukája ezt a dolgot? Mi azt a választ találtuk erre barátnőmmel, hogy lehet, hogy vannak az életben ennél sokkal nagyobb problémák, de az a kisfiú nem tudja, mit jelent ha becsődöl a céged, meghal egy szeretted, stb. Neki az a legnagyobb fájdalma, hogy a kisautója eltört, és azért sír olyan keservesen érte, mert annál nagyon fájdalmat még nem tapasztalt meg. Ilyenkor mi lenne a helyes döntés? Ráhagyni, hogy hadd sírjon, majd megnyugszik (mert az anyukát nem biztos hogy sírásra készteti a törött kisautó), vagy megvigasztalni, lenyugtatni azzal, hogy van más kisautója is, vagy majd veszünk még egy ilyet vagy hasonlót és valószínűleg az jobban is fog gurulni, vagy valami ilyesmi.

A személyes problémám ezzel az, hogy itthon mindig is tiltották a szüleim, hogy 17 éves korom előtt legyen barátom, egy ugyan volt, igaz csak 2 hétig, de nem örültek neki. Mindig leintettek, hogy van fontosabb dolgom is a szerelemnél, nem kell azzal foglalkoznom. (Valószínűleg ezért sincs barátom a mai napig, és nem is érdekel a téma, mert úgymond "nem szabad" ezzel foglalkozni.) Így hát nem is vettem komolyan a barátaimat sem, amikor vigasztalásért jöttek hozzám, amiért elhagyta őket a barátjuk/barátnőjük. Hisztinek fogtam fel, úgymond nem valós problémának, mert a szerelem sem egy valós dolog, és vannak ennél nagyobb problémák is az életben. Így bármi problémám akad nekem is, mindig figyelmeztetem magam, hogy ez nem is probléma, ez csak hiszti (mondjuk kaptam egy egyest, hazudott a legjobb barátnőm, stb.). Mert ennél mondjuk nagyobb probléma az, hogy el kell tartani egy családot egyedül, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről. De én nem tapasztaltam meg ennél nagyobb fájdalmat, ezért most nekem az a legnagyobb problémám, hogy hazudott a barátnőm (csak példa). Akkor most nem is kell foglalkoznom vele, vagy igenis sírjam ki magamból?

Szakítás után szabad egyáltalán sírni? A felnőttek mind azt mondják, hogy ez csak hiszti, vannak ennél fontosabb dolgok, nem szabd ezért és az ilyen dolgokért sírni. Engem sem vettek komolyan mikor 2 hét után szakított velem a barátom, lecsitítottak engem is, és nem is mertem előttük sírni, mert kellemetlen lett volna.

Nem tudom, hogy érthető-e a "dilemmám".

Kulturált válaszokat kérek. Köszönöm.