Viszolygok a szellemi fogyatékosoktól. Rossz ember vagyok?

Nem, max. ha valaki nagyon kellemetlen ismerősre hasonlított (egy ilyen esetem volt konkrétan), de ott is tudtam disztingválni, és túlléptem rajta, és egész normális viszonyban voltunk. Értelek én, egyszerűen addig, ameddig én a másik félről semmit, de ténylegesen semmit nem tudok, addig nem tud se szimpatikus, se antipatikus lenni. Én így működöm.

De mindenhonnan az elfogadás ömlik, úgy érzem rossz ember vagyok, mert én nem tudok velük cukiskodni meg barátkozni. Értem hogy betegek, de attól nekem nem lesznek szimpatikusak. --> Amúgy ha elfogadod és nem bántod őket, az már elég. Senki se kéri, hogy cukiskodj velük. Eleve minek kellene bárkivel is cukiskodni? Maga a szó is nonszensz. Ugyanez igaz a barátkozás kapcsán is. Vagy elvárják tőled? Ha nem, akkor nem tudom, miért vagy ennyire ezen a témán. Ha pedig igen, akkor beszélj azzal, aki ezt erőlteti nálad.