Miért nem érzek empátiát? Meg lehet ezt valahogyan változtatni? Ha igen, akkor hogyan?

Tényleg nem borzaszt el semmi sem? Nyílt törés? Széttrancsírozott emberi tetem?

Sírtál valaha filmen? (mondjuk ehhez érzelmi intelligencia is kell hogy a frusztráltság ne idiotizmusban törjön ki hanem sírásban)

"ha a másik élőlénynek rossz, az mit befolyásol az én életemben?

Józan ésszel nézve miért számítana az nekem?

A többi ember miért nem úgy gondolkozik, mint én?"

Az emberiséget ez vitte előre! Ez hozta a fejlődést már a majmoknak is, hogy tudtak együtt dolgozni!

Léteznek olyan állatok, amelyek magányosak, pl. a tigris - de már az oroszlánok is összedolgoznak.

Nagyon súlyos betegség az, ha ez neked nem megy, és mindenképpen javasolom, hogy válassz magányos foglalkozást. Olyat, ahol teljesen egyedül kell boldogulnod.

Pszichológus még valamit segíthet ebben.

Ezt olvasd el, sokat segíthet: [link]

Mondom: pszichológus szükséges!

Ő először is kideríti, hogy pontosan mi van veled, utána pedig megoldási módokat javasolhat.

"Fejlődni egyedül is lehetséges"

Hogyne!

MIUTÁN az emberiség 1 millió éven keresztül fejlődött KÖZÖS ERŐVEL, így MOST MÁR, ezzel a tudással felvértezve, egyedül is boldogulhatsz.

De ugye látod, hogy így semmivel nem fogod előre vinni a fejlődést?

Még a sajátodat se nagyon, csak esetleg életben maradsz.

De teszteld magad: utánanéztél már a tükörneuronoknak, amiről írtam?

Én nem vagyok felháborodva. Azt gondolom, hogy ha ügyes vagy, akkor ez a személyiség is lehet előnyös. Pl kapásból ne légy őszinte, legalábbis ne ebben a formában. Ha nincsenek érzelmeid, mármint nem csak ilyen pszichopata wannabe vagy, hanem tényleg nincsenek, akkor nincsenek. Nem szimpatikus sokaknak, de pl ha valaki süketen születik, soha nem fog hallani, nem lehet vele mit tenni. Gondolom abban egyet értünk, hogy szükséged van másokra. Mármint a céljaidhoz kellenek mások. Azt is észrevetted, hogy ha ezt így őszintén elmondod, akkor az emberek nem szimpatizálnak veled. Viszont neked szükséged van a szimpátiájukra. Mert ha nem szimpatizálnak veled, akkor csökken az esélye, hogy segítenek.

Szóval eső lépésben ne legyél őszinte. Nem hinném, hogy meg kéne mondanod nekik, hogy céljaid elérésére használod őket. Szóval most vagy megjátszod azt a személyiséget, amivel mások rendelkeznek, vagy elmondod milyen vagy, csak szépített verzióban. Az elsőben az a nehéz, hogy ahhoz, hogy jól meg tudd játszani, ahhoz meg kell érteni. Értened kell, hogy az átlag embernek milyen érzelmekre és miért van szüksége. Ezt nagyon ki kell ismerned, mert benned ez ha nincs meg, akkor te nem fogod ösztönösen tudni. A másik meg ha valami olyan stílusban megszépíted, mint amiben én írtam. Nem tudom neked mi a könnyebb. Egyébként az is jó megoldás, ha nem törődsz másokkal, de nem veszik észre. Viszont tényleg nem szabad észre venniük. Azért írtam, hogy keresd meg máshonnan a motivációt, mert úgy gondoltam úgy könnyebb lehet. Pl meg kell hallgatnod valakinek a lelki bánatát. És meg kell hallgatnod, mert a célodhoz kell az a kapcsolat, és tudod, hogy ha nem vagy ott mellette a bajban, akkor elveszíted. Ilyenkor pl lehet egy nem érzelmi motiváció, hogy érdekel az emberek reakciója különböző helyzetekben. Mintha kísérleti egereket néznél. Mert pl ha ez így érdekel valakit, akkor nem csak az van, hogy azért hallgatod, mert tudod, hogy muszáj, hanem azért is, mert neked is van benne valami érdekes. Szóval ezt leginkább magad miatt értettem, hogy ne egy muszájnak érezd. Mert írtad, hogy ez idegesít. De ha neked elég motiváció, hogy a céljaidhoz meg kell tenni, akkor úgy is jó, de tényleg ne érezzék, hogy nem szívesen teszed.

Aztán szerintem minden ember azért csinálja a dolgokat, hogy neki jó legyen. Mármint miért barátkoznak? Mert 1 szükségük van a kapcsolatra, kettő érzelmi támogatásra. Szóval ha úgy veszed, akkor ez is egy érdek dolog. (mondjuk ezt nem így élik meg szerintem, az érzelmek szűrűjén át máshogy látják) Csak ez mindkét félnek jó, mert cserében megkapja a másik is ugyan ezt. És neked is így kell játszanod, hogy ne csak neked legyen jó. Megint azt tudom mondani, ha a puszta színlelés a könnyebb, akkor színlelj, ha meg az nehezedre esik, akkor keresd meg, hogy mit fogsz élvezni a játékban. Amivel vigyáznod kell, az az, ha te eltérted a célod és utána jön oda hozzád valaki az ő problémájával és te nem segítesz neki. Szóval van amikor nem csak addig kell játszani, amíg eléred a célod, hanem utána is. Gondolj bele, az étteremben is ki kell fizetned amit megeszel. Ez nem érzelmi dolog, szimplán így van benne érdeke mindenkinek. Itt is viszonoznod kell, amit neked tesznek. Meg még az a baj a nagy színleléssel, hogy sokszor azt az érzetet kelti a másikban, hogy örök puszitársak lesztek, és utána amikor a célod elérése után te megszűnteted a kapcsolatatot, akkor meglátszik, hogy mit akartál, hiába színleltél. És hát a célod elérése után sem célszerű felfedned, mert ha híre megy, neked az hátrány. Szóval megint csak azért jobb szerintem, ha érzi a másik fél, hogy azért vagy vele mert kell tőle valami, de azért azt meg nem érzi, hogy teljesen kihasználod. Pl mintha közös csoportba osztott volna a tanár, de alapból nem lennéttek barátok, és mindketten ötöst akartok és ezért addig eggyütt dolgoztok, valamennyire jópofiztok is, de valójában tudjátok, hogy nem örök spanok lesztek. De hát meg is játszhatod, de akkor csináld jól.

Az hogy sokkos szituációkban is nyugodt vagy, az kapásból előny, szerintem azzal nem válasz ki unszimpátiát. Persze ha ezt is kicsit megjátszod és nem teljes közönyt, hanem nyugodtságot sugárzol. Szóval ja, érint téged is ha a másiknak rossz, mert neked szükséged van rá. Egy szó mint száz, színlelned és játszanod kell, ha azt akarod, hogy segítsenek mások a céljaidban. Csinálhatod simán megjátszással, de ha megtanulod élvezni a játékot, úgy hogy a másik felét egyenrangú játszótársnak és nem a sakk bábúdnak tartod, akkor szerintem könnyebb és szórakoztatóbb lesz. De nem tudom, mert magamból indulok ki. Ja és ezen tulajdonságait ilyen formában ne hangoztasd.