Rajtam kívül van itt még valaki, aki az eleve elrendelés (Qadar) híve?

Csak mert az a tapasztalatom, hogy Magyarországon az emberek többsége a Szabó Péter-féle nézőpontban hisz.

Mi a különbség a kettő közt? A szabópéterizmus szerint ha te egy mozgássérült vak emberként egy kongói nyomortelepre születsz, akkor ha nagyon erősen akarod akkor akár new yorki bankigazgató is válhat belőled. Ha pedig mégsem válik belőle annak csak az az egyetlenegy oka lehet, hogy nem akarta elég erősen.

Ellenben az eleve elrendelés szerint a kongói vak mozgássérült nem lesz pusztán az akarata miatt new yorki bankigazgató.

Ha én nagyon akarom, hogy holnaptól kezdve a Nap ne keleten keljen fel, hanem nyugaton majd ez nem sikerül és megkérdezem a Szabó Pétert, hogy miért nem sikerült, akkor az lesz a válasz "Nem akartad elég erősen!".

Ellenben az eleve elrendelés szerint az, hogy a Nap hol kel és nyugszik már előre el lett döntve és nem megváltoztatható pusztán az akaratommal.

Magyarországon nagyrészt szabópéterista nézőpontú emberekkel találkoztam, akik komolyan elhitték, hogy szabad bölcsészként ugyanannyi munkalehetősége lehet valakinek mint egy informatikusnak, csak nagyon akarnia kell és próbálkoznia.

Azonban ilyen szempontból én nem nagyon egyezek mentalitásban a magyarországiakhoz, mivel én a Balkánon születtem, illetve éltem kint Észak-Afrikában és részben ott szocializálódtam. És ott sokkal többen az eleve elrendelést (Qadar) tartják valószínűbbnek.