30 évesen elkéstem volna?

30 évesen nem igazán tudom mit gondoljak. Korán önállósultam, 18 évesen már kirepültem otthonról, a szüleim anyagilag sosem tudtak támogatni. Önerőből elvégeztem az egyetemet, jogosítványt szereztem, nekivágtam nyelvtudás nélkül a külföldi életnek egyedül. Baromi nehéz diplomával “rangon aluli” (takarítás, vendéglátás- nem lenézően, de nyilván nem ezért tanultam annyi éven át) munkákat végezni, de szorgalmasan tanulom a nyelvet és találok mindig jobb munkalehetőségeket. Szóval igazából elégedettnek kellene lennem, hogy sikerül megállnom a helyem. De itt jön mindemellett a pánik, hogy már 30 vagyok, annak a határán, amikor már elkellett volna érnem valamit, és családot is kellene alapítanom. Fiatalnak lenni nehéz azalatt az elvárás alatt, hogy 20-30 éves korod között tanulj, építs karriert, teremts egzisztenciát, házasodj meg és vállalj gyereket. Kérdezem én, hogyan? És Mikor? Örülök, ha a saját életem menedzselni tudom, és mindemellett a külföldi fizetés ellenére sem tehettem meg eddig, hogy “éljek”, esetleg utazzak vagy bármi. Nem élek rosszul, félreértés ne essék, de nagylábon sem, örülök, hogy egy kis megtakarítást összeraktam és a nyelvtanulásra költök sokat. Évek óta azért küzdök, tanulok, hogy egy kicsit feljebb jussak a ranglétrán. Elkéstem volna ennyi idősen már? Másnak nincsenek ilyen “aggodalmai” ?