Min tudnék változtatni?
Sziasztok. 16 éves fiú vagyok. Elváltak a szüleim réges régen. Nevelőapámmal és anyámmal élek. Iskolába járok. Érdeklődök a történelem és a politika iránt.
"Nincsenek barátaim". Kezdhetném máshogy is, így a legegyszerűbb. Bekerültem középiskolába tavaly (most 10.es vagyok).
Hosszú ideig nem tudtam túllépni az általános sulin, hiányoztak. Bekerültem szakgimibe, beilleszkedni betudtam. Elfogadnak, kedvelnek. Mindenkinek van baráti társasága, nekem nincs. Engem nem hív senki, engem nem keres senki, engem nem hallgat meg senki. Egyszerűen nem tudok beilleszkedni a társaságokba.
Képtelen vagyok ismerkedni. Nem fogadok el senkit, nagyon nehezen tudom bizalmas lenni valakivel. Próbáltam barátkozni, próbálok haverkodni a többiekkel (ami jól megy amúgy) csak továbbra is úgy érzem, hogy én egy mindenkitől különálló személy vagyok.
Van egy "jó barátom". Általánosba ment el, 6. osztályba másik suliba. Tartottuk a kapcsolatot, mai napig is.
Most, hogy idősebbek lettünk, érzem, hogy meg akar felelni az ottani haverjainak, barátainak.
Velük lóg, velük érzi jól magát. Velük bulizik, velük csavarog. Velük boldog.
Kezdem magam elveszve érezni. Nincs kivel megbeszélnem a problémáim. Nem tudom, hogy vannak e egyáltalán problémáim...
Magányos és fáradt vagyok.
Anyám állandóan stresszes a munka miatt, egyszer nagyon jóban vagyunk - egyszer nagyon csúnyán viselkedik velem. Ő sem ért meg engem, nem láthatja az érzéseim.
Mindig mosolygok, jókedvű vagyok, mindenkinek pozitív tanácsokat adok, jól tanulok.
Apámmal nincs nagyon lelki kapvsolatunk. Néha elmegyek hozzá, ottalszok és hazajövök. Ennyi.
Nincs senki, akivel beszélgetni tudnék.
Mindenem meg van. Van egy jó számítógépem, jó kerékpárom, jó jegyeim, jó ösztöndíjam és mindenből jó, jó, jó. De mit számít, ha magányos vagyok, nincs mit csinálnom szabadidőmben...
Magányon néke változtatnom, javulni kéne a szüleimmel a kapcsolatomnak. Barátkoznom kellene... de hogyan?
válasza:
válasza:Szerintem ezen minden egyes kamasz keresztülmegy, nem kell túldramatizálni.
Egyszerűen csak legyél el jól továbbra is a többiekkel, vegyél részt iskolai programokon, ne húzd ki magad a dolgokból azt bemesélve magadnak, hogy "nincsenek barátaid", hiszen vannak - csak talán nem annyira mély barátságok ezek, mint szeretnéd. De később majd elmélyülhet egyik-másik, ha még jobban megismered az osztálytársaidat.
Jövőre majd faktra is fogtok már járni, gondolom, akkor majd még jobban differenciálódik, hogy kivel áll közelebb egymáshoz az érdeklődési körötök, hogy ki gondolkodik úgy akár politikáról is, mint te, stb., úgyhogy ne add fel. A barátság olyan, mint a szerelem: nem lehet tudni, hogy mikor, hol talál rád. Lesznek még újabb és újabb barátaid felnőtt korodban is. Csak legyél olyan, mint eddig, olyan, akit kedvelni lehet, akivel jól ki lehet jönni, meglátod, lesznek, akiket közelebbről is érdekelsz majd. Érdemes nyitni a látókört: nem csak az osztálytársakkal ismerkedni, hanem másokkal is az évfolyamról, sőt, más évfolyamokról is. (Annyira mű közeg az iskola, hogy mindenki csak és kizárólag olyanokkal van összezárva, akik ugyanolyan idősek, mint ő, hogy még egy ilyen nincs is az életben, gondolj bele: a játszótéren is mindenféle korú gyerekek vannak, az egyetemen meg a munkahelyen is mindenféle életkorúakkal együtt leszel, csak a közoktatás ilyen mű...)
Egyébként nem baj az, ha azt is megtapasztalod, hogy milyen magányosnak lenni (miközben azért olyan iszonyúan nem vagy az, hiszen elfogadnak az osztálytársak, stb.), mert így fogod tudni majd igazán értékelni, amikor igazi barátra találsz.
válasza:"próbálj változtatni az életedben apró lépésekben"
De mit változtasson és hogyan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!