Ki hogyan szúrta el az életét? Mire jött rá közben?

Én azzal hogy rossz gyerekkorból biztonságosnak tűnő tartós kapcsolatba rohantam, olyannal aki nem tudja igazán kimutatni hogy szeret, csak mondogatni. Több szempontból valóban biztonságos kapcsolat, ami azóta is tart, de igazából szeretethiány és társas magány számomra, hiába rendes ember. De egyelőre összeköt egy közös gyerek és az anyagiak. Csak mi egyszerűen nagyon mások vagyunk, amit régen nem vettem észre, annyira jó volt hogy végre valakinek számítok.

Beszélgetni se tudunk, intellektuálisan mások vagyunk, így max a mit főzzek jellegű témák vannak. És valahogy mellette úgy alakult hogy már barátaim sincsenek. Mégis mindig igyekeztem javítani,noha neki jó így, hogy vagyok neki és ennyi. Csak elmentek a 20-as éveim mire rájöttem a háttérben húzódó lelki okokra és arra hogy olyanhoz ragaszkodok, olyanért erőlködök az áhított családkép miatt, ami vele csak egy ábrándkép.

baszta baszik ? Hova lett a trágárságszűrő? A habosg_cit is leírhatom?🤔

(Nem)

Van 1-2 dolog amit másképp csinálnék a mostani információk tudatában, de nem igazán bánok semmit, ami volt az elmúlt, változtatni nem lehet, legfeljebb azon, ami majd még jönni fog.🥂

Ahol csak tudtam! Úgy éltem, ahogy azt az életkorom megkívánta. Gyerekként játszottam, kamaszként feszegettem a határaimat, hülyeségeket csináltam, fiatalként csajoztam ezerrel, és csak a mának éltem. Nősültem, gyereket neveltem, boldogultam, ahogy tudtam. Most nyugger vagyok egy fillér megtakarítás nélkül. Megvan mindenem, házam, autóm, szerető feleségem, felnőtt csemetéim, szűkös,de állandó jövedelmem és időm a hobbijaimra.

Néha elgondolkodom, talán másképp kellett volna. De aztán mindig oda lyukadok ki, hogy ez egy küszködéssel teli, de boldog élet volt és nincs mit megbánnom.