Szadista vagyok, vagy nem?

"a bosszúvágy hajt"

Felesleges idő- és energiapocsékolás.

A helyedben inkább valódi örömöket keresnék, barátokat, szép tájakat, jó zenét stb.

Na szóval akkor, fussunk neki mégegyszer.

1-es, szerintem a szexuális irányú szadizmus is undorító, hiszen a másik fél nem adott engedélyt a bántalmazására, és pontosan ezen szórakozik a bántalmazó. (Tehát igen, undorítónak tartom magam) A bdsm-mel az a helyzet, hogy tudtommal mindkét fél beleegyezésével történik a dolog. Ha nem, akkor az szimpla erőszak.

Fizikálisan nem tudom elképzelni jelenleg, hogy bántsak akárkit is, de folyamatban van egy új pszichológushoz felkeresése, mert akiknél eddig voltam, nem éreztem magam jól. Szerintem is beszélnem kell erről egy szakemberrel, mert nem tudok bízni a jövőbeli énemben. Miért? Mert kiskoromban szentül hittem, hogy örökre egy olyan békés és boldog ember maradok, mint amilyen akkor voltam. Erre tessék, 13 éves koromban depresszióba estem, (bár abból kezdek kijönni), 14 éves korom óta egyre agresszívabb gondolataim vannak. Mondjuk ennek ellenére teljesen lehetetlennek látom, hogy valaki életét elvegyem, vagy akár maradandó sérülést okozzak neki.

2-es, nem vagyok pszichopata, ismerem a tüneteit, nem illenek rám. Gonosz vagyok? Ez elég relatív fogalom, de megértem, hogy ezt mondod. Én is gonosznak tartom magam valahol.

3-as, lehet, hogy van benne valami, nem tudom. Nem vagyok otthon ebben a témában. Más korombelitől mondjuk még nem hallottam ilyen gondolatokat.

4-es, lelkiismeretem egyértelműen van. (Legegyszerűbb bizonyítéka annak, hogy nem vagyok pszichopata) Azért tudom, hogy van, mert már az ábrándozás is bűntudatot kelt bennem. Akiről beszéltem, hogy szándékosan játszadoztam az érzelmeivel, ő pedig tönkretett egy szakaszt az életemből. Nyilván nem így kellett volna kezelnem, de úgy voltam vele, amilyen a mosdó, olyan

törölköző. Ettől függetlenül vele kapcsolatban is volt egy kis bűntudatom, de szándékosan kiirtottam magamból, mert úgy éreztem, túl sokat siratott meg ahhoz, hogy hirtelen megsajnáljam. Azt pedig garantálom, hogy magamon is bosszút szoktam állni. Gyűlölöm, aki vagyok, szóval nem áll távol tőlem sem a lelki, sem a tesi önsanyargatás. Ezt érdemlem, úgyhogy megadom magamnak.

5-ös, akármilyen meglepő, spirituális vagyok, rengeteget foglalkozok a csakráim kiegyensúlyozásával. (Mondjuk ez az eddig leírtak alapján egyértelműen nem megy valami jól) Csodálatos, megértő, szerető barátaim vannak. Imádom a zenét. Múltkor épp elbőgtem magam, olyan gyönyörű volt egy komolyzene, amit hallottam valahol. Imádom a természetet, állandóan csodálom. Rengeteget sütök-főzök.

Köszönöm a válaszokat, fel fogok keresni egy orvost!!