Ügyetlen, szórakozott, béna, figyelmetlen csaj vagyok. A teljes koncentráció számomra képtelenség. Mit tegyek?
Amit tudok, elhagyok. Ha valamitől nagyon félek, az tuti bekövetkezik (pl. rossz helyen szállok le, egyáltalán nem szállok le egy buszról, elveszítem, amire nagyon vigyáznom kéne, hülyeséget kérdezek és/vagy válaszolok). Közlekedni idegen helyen nem tudok, mert eltévedek. Előre félek, mi lesz, ha egyetem miatt Budapesten fogok élni. Jesszus, káosz ott a közlekedés... Ha mesélnek, néha az elmém kivágja a felét a fenébe és később fogalmam sincs, mire mondtam igent... Volt, hogy volt egy békés délelőttöm, bekészítettem egy filmet, főztem magamnak egy kávét és már előre örültem a békének. A fél délelőttöm azzal ment el, hogy a kávét kerestem a lakásban... Ha valami aggaszt, hogy esetleg elszúrom, akkor garantált, hogy elszúrom. (olyan nincs, hogy ne aggasszon, mert nekem mindig van miért aggódnom...) Többször kaptam már olyan mondatot, hogy: ez is csak veled történhet meg. Általában suliban a tankönyveim lapjai hullámosak, mert minden évben legalább egyszer kiborul az üvegem, rájuk öntök valamit, stb... Elkezdhetek készülődni két órával is a busz érkezése előtt, felesleges, mert biztos, hogy futni fogok rá - rossz esetben lekésem. Valami mindig becsúszik az utolsó pillanatban, ami megakadályoz a békés közlekedésben. Ha valaki elesik, vagy megbotlik sok ember előtt, az én vagyok. Ha valaki eldob valamit, biztos, hogy engem talál fejbe. Ha valaki meg akar ijeszteni/szivatni, biztos, hogy hatszor jobban megszívom, mint ahogy az illető szerette volna... (ilyenkor bocsánatot kérnek, de attól még egy szerencsétlen vagyok) Mit tegyek?
A másik oldal viszont az, hogy jó vezető és szervező vagyok, talpraesettséggel sincsen gond, tornában a legjobb vagyok, kekeckedni nem szoktak velem idegenek, mert visszaválaszolok, vagy egy "megöllek" pillantással elintézem a dolgot, bunyózni tudok, lényegében mindenkitől meg tudom védeni magam, csak önmagamtól nem...
válasza:Sajnos ismerős, amit írsz. Szinte már közhely, hogy mindent elfelejtek, néha annyira el tudok gondolkodni, hogy nem hallom meg, amit mondanak. Sokszor hiába próbálok odafigyelni arra, amit hallok, mégis kikapcsol az agyam és valami egészen mást "játszik" le, mint a valóság.
Időnként rossz helyre kerülnek dolgok a lakásban - a kulcsomat már találtam meg a hűtőben. Szinte semmit nem találok meg.
Mikor legutóbb arra vállalkoztam, hogy egyedül eligazodok Budapesten és visszatalálok az ismerősömék lakásához, egy idő után rájöttem, hogy csupán egy zöld kerítés a támpontom, ami két utcával arrébb volt.
Egyszer 1,5 órát késtem egy vizsgámról, mert elfelejtettem leszállni a buszról, amire felszálltam. Bár ez még semmi volt ahhoz képest, mikor a szüleimhez utaztam volna, felszálltam a végállomás a buszra (természetesen rosszra) és elaludtam míg vártam, hogy induljon. Mikor feléberedtem és megkérdeztem ugyan már megint hol kötöttem ki, akkor kiderült, hogy felszálltam egy teljesen ellenkező irányba induló buszra.
Ha valakinek egy nagyobb lépésnél felszakadhat a MINIszoknyája hátsó varrása az utcán (lehetőleg belvárosban), az csak én lehetek. Vennem kellett legalább egy olcsó pulcsit, hogy a derekamra köthessem :(. Ha van nő, akinek a cipősarka beragadhat a vonaton a lépcsőbe leszálláskor és le is törik, az is én vagyok. Nem volt nagy gond, letörtem a másikat is, bár még így is feltűnő volt szerintem.
Na mindegy. Száz szónak is egy a vége. Lediplomáztam, élem az életem, önállóan, segítség nélkül. Próbáltam már én is változtatni, de nem találtam üdvözítő megoldást, viszont sokszor csak nagyobb galibát okozott a nagyobb koncentráció. Lehet így élni, én már természetesnek fogom fel, hogy ilyen "félresikerült" lettem. Sajna ez van.
válasza:A vonatos így is vacakul sült el, de mindegy is, már rég volt. A kórházaknak sajnos én is sűrű látogatója voltam egy időben. Párszor eltörtem már ezt-azt (talán a könyök volt a legdúrvább, bár a csuklóm szilánkosra törése sem volt egyszerű, de mondjuk a bokatörést, meg a spirálos lábszárcsontrepedést már fel sem vettem), időnként varni is kellett, bár az egyik ebből a mai napig látványosan csúnya sajnos.
Nem vagyunk egyedül, ebben biztos vagyok, de tény, hogy nekünk picit veszélyesebb az élet :D! Kitartást!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!