Hogyan tudnám legyőzni a lámpalázamat matek órákon?

Bejön a tanár, a hetes jelent, és elkezdődik az óra. Én meg rettentően izgulok hogy na vajon kit/kiket hiv ki táblához. ÉN mindig köztük vagyok. Alapjában véve nincs bajom a matekkal, nem vagyok egy lángész ebből a tantárgyból, de ha otthon leülök és egymagam elgondolkodok, belemélyedek a dologba, megértem.

DE! Ha táblához kihivnak, végem van. Egyszerűen leblokkol az agyam. Nem jut eszembe a szó szoros értelmében semmi. Próbálok irogatni valamit a táblára azért mégis, közben hallom hogy a fél osztály rajtam röhög, a másik feléről ha nem is látom, de tudom hogy lerí róluk a sajnálkozó tekintet...a tanár meg közben ilyeneket magyaráz:" hogyha nem tudsz törteket összeszorozni menj vissza 6. osztályba"..stb. És akkor most ilyen körülmények között oldjam meg a feladatot...ilyeneken gondolkodok hogy 12+8... persze abszolút hülyeséget írok le, és nem azért mert nem tudom hogy az 20 hanem, mert mindenki engem néz/vagy kinevetnek és várják hogy mondjak valamit. szörnyű érzés tud lenni...a tanár meg azt hiszi hogy nem tanulok...és nem akarom hogy azt higgye, mert igen is tanulok, de táblánál nem megy...

Úgyérzem ez kicsit köszönhető annak is hogy új osztályba kerültem, új tanárok közé, az osztályból csak pár emberrel jövök ki igazán, de nem is baj, mert nem is vágyom a társaságukra...úgyérzem nem hozzám valók, de egyikőjükkel sem vagyok rosszban. Igy visszagondolva a régi osztályomban mennyire más volt minden,nem voltam lámpalázas matekon, simán megoldottam a feladatokat a táblánál, sőt akár hiszitek akár nem matematika versenyekre is jártam.

Bánt ez az egész, kicsit kevesebbnek érzem magam a többieknél emiatt amikor reggelente belépek a terembe, pedig tudom közülük van olyan aki aztán tényleg nem érti, és mivel teljesen más szakosok vagyunk, nem is főtárgyunk a matek, igy az osztályban senki sem mondható lángésznek...sokan nem értik, mégis úgyérzem engem néznek le emiatt, aztán amikor a dolgozataim meg jól sikerülnek( ugye ott nem kell mindenki előtt gondolkodni) meg csodálkoznak. Persze tudom vannak más értékeim az élet más területein, vannak barátaim akik szeretnek, de mikor ez eszembe jut...mindig borúsan látok mindent... Elnézést, ha sokat irtam, remélem lesz aki elolvassa, és tudna segíteni nekem ennek leküzdésében.

Köszi előre is:-)