Ha majdnem az egész életemet élniakarás nélkül éltem le, mert tehetetlennek érzem magam, hogyan tudnám gyökeresen pozitiv irányba változtatni? Hogy úgy érezzem-igen érdemes élni!

segítséggel, pszichológus

ha késztetést érzel arra, hogy imádkozz akkor igazán megtehetnéd, hiszen semmi rosszat nem teszel vele, én is csak akkor imádkozom, ha úgy érzem, hogy szükségem lenne rá, pedig egyáltalán nem vagyok hívő, még a templom közelébe se megyek, mert egyszerűen nem tudok bemenni

Tisztelt levélíró!

Hány éves vagy vajon, hogy majdnem az egész életedről beszélsz? Hogy lehet élniakarás nélkül élni? Azt hiszem, ez csak valami kifogás lehet, mert ha valaki nem akar élni, arra a szervezete reagál és már nem élne. Ez csak a saját véleményem és saját szervezetem reakcióinak eddigi megfigyelése volt. Az helyett, hogy az ivásra ilyen kifogást keresel, (tudom, hogy ezek rettentő kemény szavak) keresd a szépet és a jót! Ne azt vedd észre, hogy milyen rossz Neked ezért vagy azért, hanem gondolj arra, hogy mi volt a szép és a jó az életedben idáig, s keresd meg magadban azt, amit SZERETNÉL, amit akarsz a következőkben, a további életedben! Mi az amitől jól, sőt nagyon jól éreznéd magad? S ne csak áhítozz utána, hanem keresd azt is, hogyan érhetnéd el, hogy úgy is élj! Leveledet tipikusnak érzem a mai világra, nagyon sokan vannak (lehetnek ma így). Ez nem egyéntől függ elsősorban, hanem inkább az elmúlt X év anyagi és erkölcsi változásai miatt van. Ebben már nem Te vagy a hibás, de ha úgy akarsz továbbra is élni, mint eddig, akkor tedd azt, s keseregj tovább! Ha nem, akkor változtass! Ehhez mindenkinek joga (sőt, mondhatnám, saját magával szembeni kötelessége is!) van. Ülj le, s gondold át, tedd sorba, ha kell írd le magadnak, hogy mit akarsz, hogyan szeretnél élni, s keresd a megoldást! Meg fogod találni!! Lehet, hogy drasztikus lesz, de ha nagyon akarod, megtalálod!