Aki megismeri önmagát, miért több annál aki nem? (tisztába vagyok a hibáimmal, és mégis nagyon nehezen sikerül változtatni rajtuk)

az önismeret nagyon fontos, életreszóló feladat..

A lelkiismeret ( a lélekismeret) is ide tartozik, ami legfontosabb, ami emberi méltóságunk alapja.

Több annál, hogy ismerem a hibáimat, több annál, hogy tisztában vagyok a látvánnyal, valamint nem egy befejezett dolog, hanem egy folyamatosan, az élet folyamán alakuló felismerések sora. Nem "több" lesz ezáltal az ember(mi az, hogy több?) - bölcsebb lesz, aki figyel erre.. és ezáltal jobban éli,

hogy a life is beautiful.

Felismeri a saját természetét - (nem az, hogy tudja, béna)

és nem erőlteti idegen dolgokra, hanem azzal összhangban de szabadon alakítja a dolgait. Egy hasonlat: egy szép, magában álló tölgyfa, ahogy kiteljesedik, és nem erőlködik, hogy fenyőfa legyen, hanem saját természetében teljesedik ki.

ilyesmi..

(én is ilyen voltam, alig tudtam beszélni emberek előtt..de már elmúlt)

ez egy gátlás -ki tudja, hol alakul ki egy ilyen?

az első évek (0-5ig) elég meghatározóak - talán sokszor beléfojtották a szót? kinevették? lehurogták? de valhogy inkább 12-16 éves kor körül jön ki az eredménye.

Talán elbizonytalanodik ilyenkor az ember, nehéz korszak ez. Egyszerre szeretne elbújni és szerepelni, a társaságokban résztvenni is -

hopsz..véletlenül elment, folyt:

igaziból ez nemcsak önismeret hiány- ön-bizalom hiány is

(persze ezek összefüggnek, és ahogy mélyül az ember a világ és önmegismerésben javulnak..)

bízni kell, abban, amit mondok, az valahogy jó.. mégha ellenségesen fogadják is. Bízni kell, hogy ha ellenségesek is , abból is tanulok, hát érdemes. Nehéz, egyébként.. lassan javul ez.. És azt is tudatosítani kell, hogy a világ ahogy reagál az egy reflexio, egy vélemény, egy tükröződés. Tükör által, homályosan látunk Nem az igazság maga, az rejtett -azt nem láthatjuk színről-színre, csak különleges alkalmakkor .. intuícióban,..ihletben. és végül - ahgogy több bölcselő ezt kifejti- a halál pillanatában.

Szerintem azert mert a tudas - az onismeret, az hogy tudod mik az erossegeid es gyengesegeid- lehetoseget ad arra hogy fejlodj bennuk miutan felismerted oket.

En tudom h erzelmileg nagyon gyenge vagyok, igy pl. h a tarsadalombol ne logjak ki "gyakoroltam oket" hulyen hangzik de ez van... Amugy mar jobb a helyzet, tinikent sztem pszichopatanak is elmentem volna, olyan voltam mint vmi robot...

Fejben viszont nagyon ott vagyok, igy tisztaban vagyok vele hogy milyen feladatok/ munkak/ iskola valok nekem es hogy mi az amire tamaszkodhatok az elobbrejutas teren.