Milyen fóbiáid, "furcsa" szokás, rögeszméid vannak? Esetleg az okát is tudod amiért kialakult? Valyon melyik a leggyakoribb? családon belül ismétlődik is?

Én is féltem a sötétben, de amióta gyerekeim vannak elmúlt. nekem kell lennem a nagy bátor anyunak, ha apjuk éjszakás, és nem kapcsolhatok villanyt sem, mert akkor úgy kiverem az álmot a szemükből, hogy kukorékolnak reggelig. Az meg nem hiányzik senkinek. :D

Ja a kutyáktól félek nagyon. Nappal nem gáz,de sötétedés után tiszta görcs a gyomrom, és minden zugot lesek, nehogy onnan ugorjon ki. :)

Én pókoktól félek de nagyon.Volt olyan, hogy az ágyamba volt egy nem éppen kicsi pók :S szóltam anyának, hogy üsse le. MIután kivitte, nem mertem visszafeküdni. Szinte semmit sem aludtam akkor.

Ha megyek valahova többször megnézem, hogy megvan-e a kulcs meg, hogy bezártam-e az ajtót rendesen.. Anyának is van ilyen szokása. :D

A hússal kapcsolatban annyit, hogy mostanában ha húst eszek sokszor eszembe jut, vajon hogy készült...stb.:S Nem tudom fékezni a gondolataimat. Eddig nem volt ilyen gond. Főleg egy álom hatására lett ez így..:S

A másik pedig az, hogy félek a tengerek mélységétől. Rémálmom az, hogy egyszer süllyedek le a tengerben és a sötétség elnyel...:S

most ennyi jutott eszembe.

Talán ezek inkább fóbiák nagyobb részt...

19L

Nálam a penész és az ételmaradék váltja ki a fizikai rosszul létet. Nem tudom miért, de pl. ha evés után kaja maradék van a tányéron -akár az enyémen,vagy másén- nem tudok hozzányúlni,mert rosszul vagyok tőle.

A penész pedig...hát attól valahogy úgy félek,mint más a kutyáktól vagy a pókoktól. Nem hiszem,hogy ez öröklődne, nálunk a családban rajtam kívül nincs más,akikben rosszullétet keltenének ezek a dolgok.

Galamb, nyuszi és egyéb ínyenc húsokhoz nem merek nyúlni. Nem tudom miért. :)

Múltkor hozzáértem véletlenül a galamb lábához, ami a levesbe ment, és sikítva, ugrálva rohangáltam a lakásban, közben rázott a hideg. Szép látvány voltam, a párom visított a konyhában.

Kis helyen bezárva nem szeretek lenni, a lift nem ilyen, de egyszer bezárt egy osztálytársam szekrénybe. Az nem volt túl jó poén...

Érdekes, miért nem lettél akkor vega? :) MOndjuk nem minden családban engedik, 13 évesen én is akartam lenni, de családi támogatás híján elhalt az ötlet. Pedig nem vagyok egy nagy húsos. De azóta - hiába dönthetnék már magam - kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok, stb. így nem hagyhatom el.

Környezetem, főleg a barátom szerint tisztaságmániás vagyok - pedig szerintem csak alapvető igényességem van.

A tipikus férfi igénytelenséget (bocs!!! nyilván nem mindenkire igaz!!! én is tudom, vannak dicséretes kivételek! de haveroknál fiúalbérletekben szoktam ilyeneket látni, meg egyedül élő férfiaknál...) nem tolerálom, pl. koszos fürdőszoba, koszos wc, koszos konyhaasztal, hanyagul elmosott edények, földre dobált törülköző (amit utána még használ... :S ), nem higiénikus ételtárolás (pl. nem rakja be a kaját, tejfölt a hűtőbe stb. stb.) De nem én leszek mások után takarító-pakoló cseléd, csak mert nő vagyok hanem elvárom a páromtól is az _alapvető_ igényességet. (Igazat ad nekem, és döcögősen, de haladunk...) Szerintem nem vagyok szélsőséges, a kupi pl. önmagában egyáltalán nem zavar.

Van egy nagyon enyhe klausztrofóbiám például. Tényleg enyhe, pl. egy liftbe beszállok gond nélkül, kicsit sem zavar. Viszont az olyan helyzeteket már nem bírom, ahol nem tudom kinyújtani a karomat. Pl. egyszer felpróbáltam egy estélyi ruhát, de nagyon szűk volt, és ahogy bújtam bele, félúton elakadt a vállaimnál, és se le, se föl. Na akkor közel álltam a pánikoláshoz és a sikoltozáshoz. Életem egyik legnagyobb félelme, hogy élve eltemetnek. Van az a film, a Kísérlet, nem tudom ki ismeri, nem ez az új, hanem az eredeti, német verzió, kb. 10 éve készülhetett, vagy kicsit később, abban van egy olyan jelenet, amikor az egyik fickót bezárják egy ilyen dobozféleségbe, na én ott kész voltam, inkább kimentem a szobából, mert nagyon bele tudom magam élni az ilyenekbe. Ugyan így voltam a Nyom nélkül című filmnél is, ahol ez az élve eltemetés eléggé kézzelfoghatóvá válik.

A másik parám, hogy leszakad a körmöm. Mármint az egész.

Harmadik: undorodom a döglött állatoktól, ha látok egyet, akkor kb. sikítófrászt kapok. Jó, egy döglött szúnyogtól nem, de pl. ha a legyeket lefújom chemotox-szal, és megdöglenek, akkor úgy porszívózom fel, hogy minél távolabbról lássam csak, és nagyon hunyorítva. Na, ha nagyobb állatról van szó, azzal nem is tudom mit kezdenék.

Negyedik: na itt már hülyének fogtok nézni, mert ennek semmi valós alapja nincs. Esténként gyakorlatilag saját magamat képes vagyok beparáztatni olyan dolgokkal, mint hogy mi van az ágy alatt. Ha le van kapcsolva a villany, ugorva megyek be az ágyba, nehogy kinyúljon valami a lábamért. Jó, ez hülyeség, és tudom, hogy nem lehet ott semmi, de a sötétben az ember könnyen beképzel ilyesmit, ha olyan élénk a fantáziája, mint az enyém. Na, néha szoktam ilyeneket amúgy is, hogy egy adott szituációban bevillan, hogy most történhetne valami nagyon rossz. Pl. amikor szállok ki a liftből, és eszembe jut, hogy mi lenne, ha az egyik lábam kint, a másik még bent, és elkezdene zuhanni a lift, ilyenkor nagyon gyorsan húzok kifelé.

De mondom, tudom, hogy ezeknek nincs semmi alapjuk, csak ha már eszembe jut, akkor nem tudom nem elképzelni, hogy megtörténik.