A "csíra" legyen marhára boldog hogy csak "csíra"?

Mindig a történelem nagyjai hajtanak csupán ha végre neki látok a munkának, dolgaimnak. Persze MINDIG szembesülök azzal hogy fika sem vagyok, és sok időre letörök. Nincsenek olyan körülményeim és képességeim amikkel kitörhetnék, hiába feszítettemm szét az energia határaimat. Viszont sajnos egyáltalán nem vonzanak az olyan szemléletek hogy utódot hozok létre és nevelek+szerelmet találok stb. és már meg is van az élet értelme, nem. Sokaknak ez meg sem adatik persze inkább örülnöm kéne, és tudomhogy egyébként boldogulnék az életben de csak boldogulgatnék..de ettöl is csak roszabb lesz a szájízem. Nyeljem le a saját békámat és fogjam be a pofámat, és örüljek annak amit tudok? Ti hogy lennétek ezzel?