Teljesen őszintén válaszolj. Ha valaki elmondja neked, hogy mit nem szeret benned, miben nincs igazad, vagy miben nem ért veled egyet, megsértődsz?

Feltéve, hogy normálisan mondja: persze, hogy nem esne jól, és nem repdesnék a boldogságtól, de igyekeznék vele erről beszélni, és levonni a következtetéseket, hogy miben változtassak.

De nem lenne utána "háromhetes haragszomrád", meg ilyenek.

Leginkább meglepődnék.

Lehet, hogy megsértődnék, ha olyasmit kritizál, amiről tudok, de nem tudok rajta változtatni, mert esetleg nem tőlem függ - akkor minek szól bele? Ez van és kész. Pl. nem érek oda egy találkozóra, mert feltartottak és szólni sem tudtam, mert lemerült a mobilom. Vagy anyámékkal lakom, mert nincs lehetőségem máshova költözni. Stb.

Ha olyasmit mond, ami tőlem függ és tudok rajtaváltoztatni, akkor elgondolkodnék rajta: pl. legyek kedvesebb, figyeljek oda a frizurámra, stb.

Mivel teljes mértékben tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal, így nem haragudnék meg.Sőt, értékelném az őszinteségét.

Viszont ha csak azért mondja, hogy nincs igazam, mert ő másképp látja a dolgot (tehát egy olyan dologról van szó, ahol nincs jó és rossz válasz, csak véleménynyilvánítás), akkor nem örülnék.

(na ez az utolsó mondatom kicsit érdekes, de remélem érthető):D

Mindenki azt mondja elsore h inkabb mondja meg es nem sertodok meg.Pedig nem igaz mert meg ha tudod is h milyen hibaid vannak de meg ha nem is nem esik jol senkinek akar milyen artatlanul is mondja ezt vlki:P

Nekem ez a velemenyem...