Állandóan sírhatnékom van, nincs kedvem élni se. Mit tegyek?

1) év elején sulit váltottam, lett egy barátnőm, akivel jól megvoltam (sülve főve) aztán most nemrég "kibékült" egy régi barátnőjével (aki mellesleg tajparaszt és engem is folyamatosan szekál) és engem meg le se tojik (a többieket se). Kérdeztem h miért van, de nem veszi észre h mit csinál, letagadja, hazudik meg minden... (ettől már alapból padlón vagyok) :(

2) az osztályban mindig csúfolnak h ronda vagyok meg "rockercsajszi" -.-" nincs semmi önbizalmam (kövér és ronda vagyok)

3) az osztályban alapból kb mindenki utál, és akikről eddig azt hittem hogy bírnak (mert mondták h szeretnek) azokról kiderült, hogy utálnak (más hallotta, ahogy beszélnek, h feketében járok, meg hogy hogy nézek ki)

a családi helyzetem se valami fényes, egyre jobban elszigetelődöm mindenkitől (ma is pl lelkinapon elsírtam magam és nem tudtam abbahagyni, és a volt bnőm odajött az elején, aztán elhúzott a bunkó csajjal. Csomó tanár pikkel rám. (a fizika tanár is, pedig fizikából eddig 5ös voltam! és nem dumálok órán)

nincs, akivel megbeszélhetném, értéktelen vagyok, a saját temetésemről fantáziálok (olyanokban gondolkozom, hogy milyen legyen a koporsó, meg a zene, virágok, a beszéd, stb)

NIncs olyan óra h ne jutna eszembe az öngyilkosság (ezárt is utálom magam) nem érdemlem meg az életet se, nem hogy a halált! De nem tudom megtenni a szüleim és a családom miatt (meg nem akarok pokolra kerülni)

alig érdekel valami

van értelme élni egy ilyen kövér, ronda, undorító embernek, mint én?

Mert szerintem nem,...