Milyen volt a gyerekkorotok?

Egészen a gimnáziumig csodálatos. Nagyon jó általános iskolás közösségben voltam, volt egy legjobb barátnőm, azokat az éveket vele soha nem felejtem el, és mindig oda vágyok vissza. Majd elmentem hatosztályosba, és szépen elfelejtettük egymást. Mostanság nagyon hiányzik... :(

Emlékszem, amikor felvételiztem, és elrontottam a szóbelit még sírtam is utána, hogy én márpedig abba az iskolába akarok járni. Hát jobb lett volna, ha tényleg jól elrontom. Nagyon félreismertem azt az iskolát. Úgy tűnt, hogy egy jó iskola, ahol azonban nem csak a tanulás az élet, hanem örülnek, ha te más dolgokat is csinálsz (sport, zene stb.). Hát az osztályfőnököm utálta, hogy táncoltam. A zenész szerepére meg mást osztottak be. (?) Igen, mert nem értem, hogy miért egy emberre kellett ezt a szerepet ráakasztani, amikor egy csomóan játszottak hangszeren, de ő volt az első, hát jól bevált, akkor a többit már lesz@rták. Lett egy két barátom a suliban, de nem igazán tudtam rendesen beilleszkedni, és nagyon hamar elklikkesedett az osztály, és úgy maradt végig...

Hát bevallom a gimis éveimet sose ilyennek képzeltem. Mindig is központi személy szerettem lenni, de nem tudom ott mi történt, de nem jött össze. Nagyon rosszul éltem meg, hogy az osztályon kívül senkit nem ismertem. Talán azért volt, mert még kicsi voltam amikor bekerültem nagyok közé. Nagyon elrontottam az iskolaválasztást, teljesen félreismertem azt az iskolát, elcseszte azokat az éveimet, akkor szigor volt ott már a végén, élni nem lehetett... És egyáltalán ráértem volna négyosztályosra.

Aztán közbe jött az is, hogy abba kellett hagynom a táncot, ami az életem volt! Nagyon rosszul éltem azt is meg.

Ezek piti kis problémáknak tűnnek, meg fura is lehet, de valójában nem az. És nem voltam balek, de valahogy mégsem annak sikerült kiadnom ott magam, aki vagyok. És ez úgy is maradt utána.

Családilag? Jó házasságban élő szülők, egy kishúg, beszélgetős, egymással törődő család, tehát ismeretlen volt számunkra a gyerekverő intoleráns önkényes értetlen szülő és "kulcs a nyakba" effektus. Szeretetteljesség, figyelmesség, bensőségesség jellemezte a gyerekkoromat. Viszont elég zárkózott család voltunk, így a szocializáció útján elég nagy hendikeppel indultunk mindketten. Gátlásos, nem oldódó, a beilleszkedéssel semmit sem kezdeni tudó gyerekek voltunk az iskolában. Az, akit a többiek "mamakedvence" "gáz" "lúzer" típusnak tartottak. Így vegyesnek mondanám a lelki személyiségfejlődésemet. Mert a családi háttér jó volt, de a többiek közé való beilleszkedés és a társasági élet katasztrofális. Szinte sehová nem engedtek el szívesen, cikizés, rámszállás, lenyomás, megverések stb. Azután a középiskolában új alapokra helyeztem az általánosban elszenvedetteket és fel sem tűnt, hogy zárkózott, féltőszülős család sarja lennék. Aztán később minden megváltozott, mert sikerült a szülőknél kijárni, ahogy idősödtünk, hogy ugyanúgy és ugyanannyiszor eljárhassunk, mint a többiek.

Nagyjából az emocionális, lelki, személyiségfejlődési dolgaim a fentiek voltak.

Anyagi, egzisztenciális dolgok: szerénynek neveltek bennünket, úgy állították be a szülők, hogy nem vagyunk tehetősek, elég szolidak voltunk. Utólag jöttem rá, hogy akiket annyira irigyeltem, azok semmivel sem éltek jobban, csak jobban tudták előadni magukat. A szüleink szerint a fellengzősség lett volna az, ha többnek mutatom magam. Nekem ott okozott ez kissé sérülést, hogy rossz lett az önértékelésem: gátlásosnak és KISHITŰNEK nevelkedtem. A sokat szídott szoci rendszerben négyen egész jól megéltünk apám egyszem fizetéséből, anyám htb volt. És nem kellett semmiféle hanyatlástól félni, apám pár évente váltott munkahelyet és akkor elképzelhetetlen volt az, hogy ne jobban fizető helyre menjen. És nem kellett félni a munkanélküliségtől sem. Tehát a jövőt illetően bizakodó voltam.

Összegezve:

Erősségek: stabil érzelmi háttér, stabil anyagi háttér, intellektuális értelmiségi családi kör, züllésmentesség

Gyengeségek: kishitűség, szocializációs gondok, gátlásosság, kiszolgáltatottság, visszafogottság

Lehetőségek: tanulni, fejlődni, aggódás nélkül élni

Veszélyek: a beilleszkedési nehézségek egy életen át való stigmaszerű viselése, a stabil háttér miatt kevésbé életrevalóság egy ilyen mai "kemény" világban.