Hogyan küzdjem le a középsőgyerek szindrómát?

Egyedüli lány vagyok két fiú testvérem mellett, úgyhogy tényleg én vagyok a kakukktojás a családban. Nem éreztem különösebben soha, hogy elhanyagolnak a szüleim, viszont mindig ösztönösen versenyben állok a testvéreimmel. Olyan mértékben maximalista vagyok, hogyha valami nem az elképzeléseim szerint sikerül, akkor érzelmileg kikészülök. Gyakran vagyok minden látható ok nélkül depressziós. Nem tudok magamról képet alkotni, hol rámtör az egoizmus, hol az emberiség szemetének érzem magam. Az egészet még fokozza a stressz: 17 vagyok, nagyon különbözőek az elvárások a suliban, itthon, a korosztályomban. A pörgést nagyon élvezem, nem zavar, ha sokat kell tanulni, ezen kívül minden buliban ott kell lennem, viszont a nyári szünetben meg nem tudok mit kezdeni magammal. Amikor a barátaimmal vagyok, akkor tényleg jól érzem magam, viszont gyakran az az érzésem, hogy nem is érdemes felkelnem reggel, úgysincs értelme semminek.