Barátok, ismerősök nélkül, családalapítás előtt. Ilyen élethelyzetben hogyan tovább? Nagy lehetőség, vagy reménytelen helyzet?
30-as férfi vagyok, és szociális szempontból elég bénán alakult az életem (költözés gyerekkorban,lányos középiskolába jártam,kollégista és katona sem voltam,fősuli után távmunkában egyedül dolgoztam a négy fal között) így nem tudtam kialakítani tartós barátságokat,mára már egy haverom/ismerősöm sem maradt, akit felhívhatnék, vagy akár esküvőmre meghívhatnék. Ráadásul a szakmám is eléggé antiszociális: programozó vagyok. Külföldre költöztem barátnőmmel, ha már úgysem hagyok otthon barátokat, akkor gondoltam, legalább pénzt keressek. Itt kevés magyar van, de ők mintha direkt kerülnék a kapcsolatot velünk, a helyi nyelvet nem beszélem (munkában elég az angol), sok férfi kollégám meg meleg, úgyhogy alig várom ,h a 10 óra meló után hazatiplizzek és egyedül sportoljak vagy barátnőmmel legyek.Barátnőm is hasonló gondokkal küzd,neki maradt otthon pár ismerőse,akikkel néha beszélnek. Egy kisebb vagyont kerestünk már persze, de úgy látom, ez így nem élet, és hamarosan hazaköltözünk szüleim városába, ahol rajtuk kívül senkit sem ismerünk. Úgy látom, otthon már mindenkinek megvan az ezeréves kapcsolata, társasága, akivel eljárnak borutcákba,fesztiválokra,kirándulni,sportolni,stb.
Hogy lehet nekünk is kialakítani ilyen társaságot a semmiből felnőttkorban? Vagy normális, hogy ennyire csak ketten vagyunk, csak egymásra számíthatunk? Szeretném,ha gyerekeim olyan családba jönnének, ahol látják,h a szüleiknek van társasági életük, hogy ne legyen később olyan gondjuk,mint nekem. És egész biztosan nem költöztetném gyerekkorba, koleszba küldeném, és nem programozónak...
válasza:hát...
külföldön lemész a sarki kocsmába iszol pár sört és vegyülsz a helyi népekkel
itthon meg amikor van gyerek, össze lehet a többi családdal ismerekedni az oviban, játszótéren
válasza:A leírtak alapján szerintem elég jó helyzetben vagy. sokan feladnák az összes kapcsolatukat egy jól fizető állásért. a beépülésről nem tudok sokat, de ha visszaköltöztök egy kisvárosba az magától néha alakul is :)
és szerintem ne legyen előítéleted a költözéssel kapcs. neked trauma volt, nekem meg élmény, lehet h a gyereked is inkább majd kívánná mint egy ingerszegény környezetet. szal sztem előbb a gyereked igényeire figyelj.. persze nem mindig, pl ha a családapát a munka köti akkor maradni kell és kész, nem a hely változtatja a gyerek jövőjét.
de neked van párod aki kitart melletted, jól fizető állásod, a kapcsolatok pedig jönnek.. pl abba a bizonyos 1000 éves társaságba is be lehet illeszkedni: kiszúrsz egy neked szimpi egyént akivel talizol néha és általa közelebb jutsz a többiekhez is.
csak azt nem értem hogy miért van annyi meleg a munkahelyeden
szia, csatlakoznék az elöttem szólókhoz.. jelenleg még el tudtok járni szórakozó helyekre, nem kell az embernek leinnia magát ahhoz, hogy szóba elegyedjen valakivel.. elég kávézni..
ha meg lesz gyerek, akkor autómatikusan találkoztok majd más szülökkel, elöször védönönél, aztán játszótéren, bölcsiben, oviban..
mi is külföldön éltünk, már 10 éve, és igazi nagy barátságaink nekunk sem voltak.. amikor kislányunk 8 hónapos volt, akkor költöztünk párom szülöhazájába, ami még mindig külföld nekem :) most így 3-4 hónap után, már kezdünk egész belerázódni az itteni dolgokba is :)
itt is olyan helyen élünk, ahol messze van család, régi barátok, viszont nem várjuk a sültgalambot..
én pl iwiw-en beütöttem a saját városunk nevét, és egyböl kiadott egy velem egyidös kisgyerekes anyukát, írtam neki, hogy örülnék, ha a gyerekek tudnának együtt játszani, és ö is örült nekem, mert hiába él már itt évek óta, nem ismer más kisgyerekes magyarokat..
talán ezt ti is megpróbálhatnátok, iwiwen rákeresni a helyi, vagy közeli magyarokra, a képekröl egyböl látod, hogy családosak-e vagy sem..
meg persze a szomszédok is számba jöhetnek.. miért nem hívjátok át öket egyszer vacsira?
ne ragaszkodj a saját életkorodhoz, sose tudhatod, meylik idösebb fiatalos gondolkodású, vagy melyik fiatalabb érettebb gondolkodású..
mellesleg azzal mi a probléma, hogy a kollegáid melegek?
akár velük is barátkozhatnátok.. attól, hogy egy f'érfi meleg, meg nem jelenti azt, hogy egyböl majd pont téged akar leteperni..
remélem segítettem ezzel a pár ötlettel..
Köszönöm szépen a válaszaitok, nagyon pozitívak vagytok,én meg hajlamosabb vagyok majrézni:) A kérdésem inkább majd a magyarországi ismerkedésre vonatkozott,mert ott már kialakult kapcsolatok vannak,mindenkinek van pár telefonszáma,akire rácsörög ha este sörözni akar,és túl sok "barátot keresek" hirdetést sem látok:) Azért este a főtéri rendezvényeken mégsem szúrhatok ki egy vadidegen társaságot, hogy "te, gyere csak haverkodni":) Itt kint azért van pár, akikkel néha találkozunk, de mintha felszínes lenne a kapcsolat,és ha mi nem hívnánk át őket,akkor ők nem keresnének.Én barátok alatt mély kapcsolatokat értek,a felszínes jópofizásnak nem sok értelmét látom. Közös érdeklődési kör,hasonló személyiség mindenképp kell, ezen a külföld sem változtat.Amúgy az iwiw jó ötlet,régebben nem működött a keresés rendesen,most találtam két srácot is a faluban,az egyik szintén zenél, a másik meg ugyanabból a városból jött otthonról,mint én. Kíváncsi vagyok,válaszolnak-e, elhívom sörözni őket. Volt,hogy f@szbukon lelkesen írtam egy névrokon srácnak,aki ráadásul ugyanebben a városban él,és még csak nem is válaszolt.. Igen,marad a gyerek vagy hobbi által...
És hogy miért van annyi meleg kollégám? Nem tudom, valahogy divatjelenség is ez,meg elfogadott társadalmilag jobban,mint otthon.Én csak inkább kerülöm őket,valahogy zavarna a társaságuk barátként,szégyellném őket,tudjátok valahogy ők mások..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!