Miért vagyok ilyen nagyon szerencsétlen?

Születésemkor kezdődött:Mikor megszülettem az első furaság, hogy a jobb kezem nem fejlődött ki rendesen de ezt még kibírom.Aztán három éves koromban kiderült, hogy a szívem egyik kamrájában lyukat találtak.Túlestem a műtéten de közben elvesztettem édesapámat.Körülbelül öt éves lehettem és édesanyám rátalált arra a férfira akivel le szeretné élni az életét ő lett az én mostohaapám.Most mát 12-13 éves vagyok és rajongok mindenféle sportért de anyám nem enged mert "jót akar nekem".(Ez a szívem miatt van ugye) A kardiológus is megmondja hogy nyugodtan mehetek focira,kosárlabdára stb. de édesanyám még mindig nem engedi.Suliban jó tanuló vagyok.Csak pár rendes gyerek van aki nem a szörnyet látja bennem,de azt érzem hogy ők is távolodnak el tőlem és kerülik a társaságomat.Egy barátom maradt akire mindig számíthatok.A családban érzem, hogy senki nem szeret ,mert örökké kiabálnak velem örökké leszidnak pedig azt csinálom amit mondanak! PL: ha azt mondják,hogy játszak a hugommal leülünk társasozni és nyerek (szerencse ugye)és megy sírva hogy én nyertem leszidnak.Ha csalok,hogy ő nyerjen leszidnak.És ha nem játszok vele azért is leszidnak.Nővérem néha ilyen néha olyan.Ő szokott velem NÉHA kedves hangon beszélni de nagyon ritkán.A kéréseim se nagyok karácsonyra se kérek nagyon nagyot egy papagájt kértem legutóbb.A lányok mindenki kerül engem a kezem miatt, a nagyobbak ccsesztetnek a kezem miatt,és küzdősportra meg nem járhatok,mert melkasbaütnek anyám szerint. Nemtudom mért vagyok ilyen szerencsétlen az egész életem ilyen már az öngyilkosság szélén álok. Segítsetek hogy mit csináljak hogy legyen életkedvem? Mi legyen az életcélom? bocsi de csak így tudtam leírni mindent 12/F