Hogyan tudnék teljesen érzéketlenné válni? Mit kéne tennem hozzá, hogy ne érezzek semmit sem többé?

Engem is foglalkoztat ez a kérdés és engem is érdekelne a módszer. Nap, mint nap szembesülök azzal, hogy mennyire félresikerültem és szívesen kizárnám az érzéseket, mert csak rosszabb tőle a helyzet.

21/F

Hát.... ez a "kiölöm magamból az érzéseket, hogy ne fájjon", ez pont az a dolog, amit nagyon sokan megtesznek, aztán sok évig járnak pszichoterápiára, hogy újra emberré váljanak........... Akkor már vállalnák a fájdalmat is, csak érezzenek, sírjanak, örüljenek...

Nem ez az út...

Előző, nem tudom, nekem nem igazán vannak érzéseim de sosem éreztem magam rosszul tőle. Igazából nem is értem, ha valaki nem érez semmit az miért érezné rosszul magát ettől, az is egy érzés, ergó az ilyen embereknek valami bajuk van, pl depresszió, de nem az hogy nem éreznek semmit, mert akkor nem zavarná őket a dolog, legalábbis magamból kiindulva én így látom.

Egyébként azt nem tudom, egy átlagember hogyan tudna ilyenné válni mindenféle gyógyszer nélkül (amiket én nem ismerek, sosem szedtem semmit), mert én egyszerűen ilyennek nőttem fel és ennyi, égvilágon semmi negatív nem ért soha. Próbálj meg egyszerűen nem tudomást venni róluk, nem lehet annyira bonyolult, foglald el magad mással, azt hallottam ha elfojtod őket egy idő után eltűnnek, nem tudom mennyire igaz, de szimpatikusabban hangzik mint drogozni...

"... sok minden szól az érzelmek elfojtása mellett. Ha elég sokáig és elég mélyen eltemeted őket, egy idő után nem érzel semmit." (Amerikai istenek)

Én a rezzenéstelen arccal, pókerarccal kezdtem. Aztán az érzelmeimet nem mutattam ki senkinek. Nyugtatót szedek szükség esetén. Írtam egy ideig olyan naplót, amibe csak az érzelmeimet írtam le, nem azt, ami történt. Jelenleg nem sok minden érdekel. Elvagyok a lelkembe zárt világomban egyedül is. Minden érzelmet sötétséggé alakítom, és kb. abból élek abban a másik világban. Még ez is jobb, mint elviselni azt, ami minden napomat tönkretette. Már nem is sírok. Egyszer sírtam, de nem jött könny. Azóta nem tudtam igazán sírni. Pedig néha még fáj. A nyár is kiesett az emlékeimből. Nem kívánom neked, látom, ahogy az emberek nevetve járkálnak az utcán. Boldognak tűnnek. Gondold át, hogy mit akarsz, és mért, mert nekem ehhez egy nagyon megrázó élményben kellett átesnem.