Miért van úgy túlértékelve a barátság?

NEm értek veled egyet.Én kevesebb lennék, ha nem lenne nekem az a barátság ami már 25 éve tart köztünk. Nem azt mondom, hogy az életem múlna rajta, de sokkal szegényebb lenne az életem.

Régebben feltett itt egy kérdést egy lány, hogy nem talál igazi barátnőt. Erre egy begyepesedett nő beírta ide, hogy minek az, nem kell az ilyen barátság, neki a legjobb barátja a férje stb... ja igen, csak akkor nem kell sírni, ha a férje dobbant mellőle, és nem lesz kivel megbeszélnie a problémáit. NEm is értem, hogy lehet igazi barátok nélkül élni...Akinek nincs , annak fogalma sincs milyen mikor valakire mindig számíthatsz, valaki aki mindig segít, és sír veled ha kell. És most nem a szerelmedre gondolok. Szerelmek jönnek mennek... a barátság marad. Ha igazi. A családdal testvérekkel jóban lenni megint más. Az megint nem olyan mint a barátság. Na mindegy , ki mit mondd, a barátság nem pótolható. Sajnálom, ha valaki nem így gondolja, és rosszak a tapasztalati.

Már nem vagyok fiatal,de az a tapasztalatom,hogy a legtöbben éppen a legjobbnak tartott barátban csalódtak.

Aki igényli,annak legyen barátja,de gondolja meg,hogy mit mesél el neki,nehogy később megbánja.Ha jó a kapcsolatod a hozzátartozóiddal,azok többet tudnak segíteni,ha problémád van,mint egy kívülálló barát.

Ez egyébként mindenkinek magánügye.

Nem a barát van tulértékelve hanem a hiánya.

Ha vkinek nincs és nem is hiányzik neki az is jo ha vkinek van és ugy jo neki az is jo

De ha valakinek hiányzik egy barát és nincs ,az miért baj?