De én miért vagyok ekkora balfxsz?

ma is volt egy tök normális napom, még nevetés is, azt sem mondhatom ,hogy szarnak a fejemre mer nem így van, sőt ha vidám vagyok, tök normálisan kezelnek suliba

de ha kialakul körülöttem egy kisebb társaság akik elkezdenek dumálni vmi számomra érdektelen témáról ,rámjön az életundor, és elkezdek gondolkodni a bajaimon, meg hogy mit csesztem el eddig..elég sok van

még 6.ba kezdődött mikor elkezdtem növeszteni a hajam ,egyetlen egy oka volt:vajon mit szól a másik mikor levágatom? így hát nem vágattam le..és mivel alapból hosszú formájú a fejem(nem durván ,de inkább az a keskenyebb fajta) ,még a haj is rátett és elkezdték mondani ,hogy milyen fejem van már?! meg hogy nédd má milyen bowling feje van..

aztán pont ebben a korszakomban közölték velem hogy kéne fogszabályzó, na mondom isten őrízz, így sincs semmi méltóságom ,ha felraknák, tuti leugranák a 10.ről..pedig anyámék nagyon sokszor szóba hozták, de hogy ez mennyire volt nekem ciki? nos ha a "fizikai fájdalmi síkon" akarjuk kifejezni ,akkor kb a ujjvágáshoz hasonlítanám(nem éreztem de el tudom képzelni milyen lehet)

aztán jött a középsuli ahol rájöttem hogy a barátsághoz, abszolút nem fontos a külső ,tehát nem lesz önbizalomhiányom(jóképűnek tartom magam, de van ez a szépséghibám ami sok vesz a külsőmből)...de ugyanúgy megmaradt, még 9-10 be volt egy hasonló gondokkal küzdő jó haverom, kökéményen kondizott(sztem benne is volt egyfajta másoknak megfelelés) ,aztán elment más suliba ,eddig csak vele lógtam, de most már muszáj volt a többiekhez is közelednem, de ez csak részben sikerül(t)..néha elmegyünk iszogatni, általában ők hülyülnek én meg néha viccesnek találom őket ,néha nem ,részegen jól érzem magam velük..

tehát maradtak a külsejükkel nem elégedett ,önbizalomhiányos emberek akikhez közeledhetek, ők velük meg állandóan az a bajom ,hogy unalmasak ,nincs egy jó témánk a tanuláson kívül:\

tehát itt vagyok, önbizalomhiányosan, aki még a legapróbb dolgokból is nagy ügyet csinál ,fél minden szartól, kisebbségi komplexusa van, és 5 éve abban a tudatban élek hogy fog rám várni 1-2 fogszabival teljes év ,ami a mai felfogásom szerint ,baromi kellemetlen lesz, megszólnak és a nyomorult személyiségemnek hála, magamra veszem és nem fogok tudni visszaszólni

mi a teendő ilyenkor?

vannak hobbijaim :parkour, gitár(napi 2 órát simán nyomatok ez kicsit fel is dob)

és van 1-2 barátom akivel havi 1-2-3szor találkozom

néha már úgy vagyok vele, hogy most komolyan én tehetek erről hogy ilyen gáz a személyiségem(csúnya nem vagoy, csak a fogaim nem szépek) ,abban igaz hogy ha már rég feltettem volna a fogszabit akkro szép fogakkal lehet királynak érezném magam, de a tudat és a félelem hogy egyszer vár rám ,annyira legyengít hogy azóta nem sikerült felrakatni, egész pontosan 1 hónapja voltam fogszabiorvosnál, és elvileg jövöre vmikor január,február körül rajtam lesz...de őszintén baromira félek attól ohgy mit szólnak

és ha az a helyzet hogy nem ciki,nem ciki, azt az a baj hogy nem birom elhinni ,mert beépült ez a hülyeség a szeméyiségembe

kösz hogy végigolvastad

18f