Hogyan változzak meg, hogy ne legyek ennyire szerencsétlen?

Lelkitárs.

Ha akarsz, írj privit, talán együtt kimászunk ebből a rohadt árokból.

Nincs önbizalmad. Eleve a sikertelenségre koncentrálsz.

Gondold azt, hogy vonzó vagy és kedves. Ha valami mégis balul sül el, nevess egyet, legközelebb jobb lesz.

Utolsó: Azért, mert szerencsés vagy. Téged se akart kipaterolni apád otthonról 14 évesen egy kollégiumba, vágta anyád a fejedhez, hogy házasodj meg és takarodj, stb.

Szall szerencsés vagy.

Ja, azt hittem én. :) Mert mesélhetnék, de nem szeretem a horrort. :S

Szóval fel a fejjel, és mindenhonnan felállni.

Csurig vagy szorongással, ezért folyamatosan erre figyelsz.

Sokkal többet foglalkozol azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, mint kellene, ezért egyik baki követi a másikat. Pedig ha végiggondolod, magad is tudod, hogy nincs jelentősége. Másokat sem érdekel, hogy te mit gondolsz róluk. Próbáld egy kicsit humorosan felfogni, ha pl. megbotlasz nevess egy jót, hogy anyám, majdnem elhasaltam. Inkább higgyen mindenki egy laza, vicces figurának, mint egy kis szerencsétlennek. Próbáld megjátszani, hogy nem érdekelnek az ilyen apróságok, egészen addig, míg már tényleg nem érdekelnek.

Ez bizony önbizalomhiány. Régen én is ilyen 'úristen de gáz vagyok' típusú lány voltam, aztán összeszedtem magam, szerelem-ügyileg meg barát-ügyileg is, így még ha nem is duzzad a mellem az önbizalomtól, legalább határozott vagyok, és ami a legfontosabb, tudok nevetni magamon.

Minden héten esek, megbotlok mindenki előtt, majdnem kitöröm a bokám, hangosan beszélek és pont abbamarad a zaj, ezért mindenki hallja, a szexuális életemről való beszámolást hallja egy tök idegen. Szóval vannak ilyen vicces történetek. De mivel nevetek magamon, senki nem nevet rajtam, hanem velem. Szekálni sem tud már senki, mert nem tud rajtam fogást találni. Alacsony vagyok, régen szekáltak is miatta, most meg együtt nevetek a többiekkel, mert igen, tudnak vicceseket mondani.

Ne úgy tekints magadra, mint egy áldozatra, és akkor sokkal könnyebb lesz minden.

- És mielőtt kapnám az ívet, nekem is vannak rondább dolgok családügyileg, tehát nem vagyok az a mindent a segge alá tesznek típus.

Az utolsónak igaza van.

Én is ilyen kis nyomi vagyok és régen ha kinevettek mindig tökre a szívemre vettem meg ilyenek...de amint elfogadtam magam és ha elestem akkor röhögtem magamon abban a pillanatban elfogadott a környezetem is. Mindenki így szeret ahogy vagyok a szerencsétlenségeimmel együtt. Sokszor emlegetik fel és nevetünk együtt. Tesin pedig mindig bevágok egy olyan poént pl. ha röpizünk(amihez mint általában mindenhez nincs tehetségem),hogy én világbajnok röplabdás vagyok csak nem akarom, hogy irigykedjetek. Fogd fel pozitívan a dolgokat és nem lesz semmi gond, fel a fejjel:))