Hogyan tudok majd beilleszkedni a "felnőttek" világába? (többi lent)

Beilleszkedni a felnőttek világába, bizony nem könnyű!

Először is te leszel a munkahelyeden a legfiatalabb, tehát mindenki "okosabb" lesz nálad, ezért neked nemigen lesz szavad. Legjobb, ha felveszed a "csendes, halk szavú, tisztelet-tudó" stílust, különben nagyon nehéz helyzetben fogod találni magad.

Másodszor nagyon keményen kell majd dolgoznod ahhoz, hogy egy idő után kezdjenek elfogadni, és éreztetni kezdjék veled, hogy te is közéjük tartozol.

Persze a munkahelyeden biztosan lesznek rajtad kívül más fiatalok is, akikkel jól megértitek majd egymást, és magatok között majd ugyanúgy "kibeszélitek" az idősebbeket, mint ahogy ők teszik veletek. A korosztályodba tartozókkal könnyebben fogjátok tudni megérteni egymást.

Nem túl biztató kilátások, de vígasztaljon az a tudat, ha eltelik egy év, már nem ti lesztek a legfiatalabbak, mert minden évben jönnek újak, nálatok is fiatalabbak.

Az idő gyorsan repül, és hirtelen azt fogod észrevenni, hogy te is az idősek közé tartozol.

Egyébként pedig nem kell erre külön készülni, majd ahogy az élet hozza, kinek könnyebb, kinek nehezebb lesz, majd kialakul. A nap 24 órájából csak 8-at töltesz ott, a többit ugyanúgy élheted kedvedre, mint eddig, vagy még könnyebben is.

már nem gyerek leszel,erősebb leszel, többet bírsz. más is él, és élvezi :)

csak annyi terhet rak rád a Jóisten, amennyit elbírsz. sa keel, mindig ad melléd segítőt. én így tapasztalom. aranyos vagyy, de ne aggódj! mire kell, hozzánőssz a feladathoz!

19,42 vagyok.

Emlékszem első munkahelyemre az első napokban, hetekben úgy mentem, hogy "ide nekem az oroszlánt is!"

Pár héttel később, amikor a "feltörekvő ifjúság" kezdi tapasztalni, hogy az iskolában mégsem tanították meg mindenre, hogy nagyos sok dolog az, amit még tanulnia kell, akkor először egy kicsit elcsüggedtem, majd visszábbhúztam az agyaraimat. Később már én is "beálltam a sorba", tudtam, hol a helyem, az időseket nem ellenségnek tartottam, hanem olyan embereknek, akiktől sokat tudok tanulni. És szépen kialakultak a dolgok.

Munkaidő után pedig a barátaimmal mentünk sportolni, szórakozni, hülyéskedni, szóval éltük az életünket, ami annyival volt jobb, hogy már nem kellett másnapra tanulni, mert munkahelyre mentünk, és nem az iskolába. Nem lesz az rossz, nem kell parázni.

"Hogyan tudok majd beilleszkedni a "felnőttek" világába?"

Mire felnőtt leszel, rájössz, hogy a felnőttkor egy átverés, mi felnőttek nem is vagyunk annyira mások, mint ti, "gyerekek".

De az illúziót addig is fenn kell tartani. Tehát tisztelettel kell velünk bánnod 18-20 évesként. 30 fölött már öregszünk, kijönnek az első rigolyák, érzékenységek. Ezeket is respektálni kell, bólogatni kell az okos tanácsaink előtt. A munkahelyen, ahogy leírták az előttem szólók, tartsd be a felnőttesdi játék játékszabályait.

Aztán egy szép napon észreveszed, hogy már te is felnőtt vagy. Ugyan azt hiszed, alig változtál, de a díszletek már felnőttesek körülötted, a kisgyerekek csókolommal köszönnek neked, mi pedig magázunk. Semmi különbséget nem fogsz érezni, csak azt, hogy már felnőtt vagy. Ekkor sokan úgy érzik, hogy "hűha, mindenki azt hiszi, hogy felnőtt vagyok, közben nem is. Mi lesz, ha lebukom?". Nem kell aggódni, nem buksz le, mi se buktunk le.