Hogyan fogadjam el magamat, mint nőt? 18/L

Gyűlölöm, hogy nőnek, lánynak születtem. Amikor valami olyasmit csinálok vagy veszek fel, ami úgymond nőies olyan rossz érzés kerülget: úgy érzem a fiúk alsóbbrendűnek néznek. Ezért is megpróbálom kerülni az ilyen helyzeteket (meg akarom úszni a szalagavató bált is, mert szégyelném magamat a ruhában és azt, hogy egy fiúval kell táncolnom) A fiúkhoz nem közeledem, mert nem túl előnyös a kinézetem és néhány srác az iskolában undorító dolgokat mond a kinézetemre. A csinos, vékony lányok pedig megvetnek, azért mert nem sminkelem magamat és hogy egy barátom se volt még. Miért kell nekem mindenkinek csak megfelelnem, ha egyszer én nem ez vagyok? Vagy nem is tudom ki vagyok, mert mindig csak megijedek, ha megpróbálok nyitni a világra. Az édesanyám is megvett ezért, mert ő is inkább egy habos-babos kis szépséget képzelt el belőlem és nincs megelégedve velem ezért, bár csak ő mondja a világon, hogy szeret és szép vagyok. A világon senki sincs, aki megértené, egyáltalán megpróbálná megérteni mit érzek. Még én sem tudom, ha egyedül vagyok a gondolataim elszabadulnak és a végén a sírás kerülget, hacsak magamra és az életemre gondolok. Nem tudom elviselni ezt, ezért meg akarok békülni a nőiségemmel, mert ezt utálom magamban a legjobban. Egyszerűen undorodom az egésztől.