Miért van az, hogy interneten keresztül lehet velem beszélni bármiről, de személyesen eléggé csendes vagyok?

> Általában ez úgy megy, hogy valaki mond valamit, amire

> nekem eszembe jut valami, de azt utána még ötször

> átgondolom, hogy biztosan "megfeleljen" a "közönségnek",

Ha jól értem a real-time beszélgetéssel van a bajod.

Alaposan fogalmazod meg, jól átgondolod amit mondani akarsz, ami a kibertérben nem baj (sőt kifejezetten jó), de élő beszélgetésben túl lassú. Jól értem?

Nekem pont ez a bajom, és fogalmam sincs, hogy lehetne javítani rajta...

Ugyanilyen vagyok. Élőben nem igazán tudok a témához hozzászólni, ha hozzátudnék, akkor sem teszem. Neten meg elbeszélgetek bárkivel, bármiről. Meg is szoktam kapni, hogy miért vagyok ennyire csendes, de nem tudok ez ellen mit tenni, hogy nem dől belőlem a szó. Változni jó lenne, de az hosszú út lesz.

21/F

(Előző)

Sajnálom nagyon, hogy nem érkeznek válaszok, pedig engem is nagyon furdal a kíváncsiság. Én is bizonytalan vagyok, ha személyesen kell beszélgetném. Nem úgy beszélgetek, mint itt a gép előtt. Irigy is vagyok sok olyan emberre, aki nagyon jókat el tud beszélgetni, ezáltal sokkal könnyebben ismerkedik. Emiatt én nagyon nehezen tudok ismerkedni személyesen

Ugyanez volt velem is. Nálam szimpla önbizalomhiány volt. Egyszerűen féltem megszólalni, nehogy hülyesége mondjak, és féltem attól is, hogy senki nem figyel majd oda rám, és leégek. Nem bíztam magamban.

Aztán leültem átgondolni, hogy miért lehet olyan kevés önbizalmam. 4-5 ös tanuló voltam egy erős gimiben végzősként, tehát hülye nem vagyok. Beszéd problémáim sem voltak soha.Alapvetően jóképűnek tartottam magam, suliban napi szinten fordultak meg utánam. Fogalmam sem volt, mi lehet a bajom magammal. Aztán végül rájöttem, hogy a testemmel vagyok elégedetlen. Ez hülyén fog hangzani, de amíg kabátban voltam, simán nyitott voltam, de ahogy lekerült rólam, bezárkóztam.

Tehát úgy döntöttem, ideje gyúrnom, és akkor talán társaságibb leszek, eltűnnek a gátlásaim. Ez volt kb 1 éve. És képzeld el, azóta gyökeresen megváltozott az életem. Szép lassan tényleg elkezdtem kinyílni, a suliban többen is meglepődtek rajtam! Hétvégére is voltak programjaim, nem éreztem magamban semmi "visszahúzó" erőt.

Ez tehát az én történetem pár mondatba sűrítve. Azért írom le, mert emlékszem, mennyire kétségbeesett voltam, és ez talán segít valaki(k)nek. Azt tudom csak javasolni, hogy gondold át, mi lehet a probléma forrása. Próbálj meg változtatni rajta. De legfőképpen: ne érdekeljen mások véleménye, hogy hülyeséget mondasz-e vagy sem. Egyszerűen csak szard le és mond ami eszedbe jut.