Alkohollal kapcsolatosan őszintén. Vélemény?

28 éves nő vagyok,és alkoholista...3 éve volt márc 15-én,hogy nem ittam alkoholt.

Nálam is jelen volt a pia egész életemben,kiskoromtól kezdve.(apám,nagyapám ivott).

Tiniként sokszor nyomtam magam hullába és felnőttként is.

24 éves koromban férjhez mentem,és együtt ittunk párommal.De !ő ivott két sört,én meg ötöt.Ő nem ivott hétköznap ,én igen...suttyomban.Otthon,egyedül.Közben olvasgattam,elvoltam,tényleg frankón éreztem magam így.

Időnként úgy beálltam,hogy másnap nem tudtam elmenni dolgozni...na akkor azt mondtam,elég.Tudtam én már évek óta ,hogy alkoholista vagyok,de akkor már nemcsak tudtam,hanem beláttam !Felhívtam az Anonim Alkoholistákat,kerestem egy gyűlést,és ott elregéltem,hogy mi a helyzet.Azóta nem nagyon járok gyűlésre,de józan maradtam.

Én is azt hittem,hogy nem érdekelnem új hobbik,meg ismertségek,aztán jött minden maga után.

Férjem támogatott.Azóta született egy babám,vannak barátnők,járok egyetemre,sportolni meg minden.

De azért,hogy mégse legyen tökéletes a dolog,előjöttek a családi gondok anyámékkal,tesómékkal.És néha nehéz józanul megoldani,mert régen,ha valami szar ért,ittam egyet,aztán elnyomtam magamban a negatív dolgokat,mostmár kiállok magamért,és ez nem tetszik mindenkinek.

Szóval ez nemtom sikertöténet-e,ha fárasztottalak vele,akkor bocs.

A sóvárgást egy durva hétig fizikailag is éreztem (kézremegés,ájulás),de a lelki a szarabb.Mindig úgy állok,hozzá,h csak a mai nap számít.Csak ma nem iszom.Előre nem kell nézni,csak ma.Nekem ez mindig bejön.Én mondjuk nem estem vissza,de még előfordulhat,benne van a pakliban.Dehát emberek vagyunk....