Mit tegyek a szüleimmel, barátaimmal?

A szülőkkel kapcsolatban teljesen meg tudlak érteni. Az én szüleim sosem mondták h mennyire megbánták, hogy engem meg a testvéreimet létrehozták, de a tekintetükből és némely reakciójukból ki lehet érezni ezt. Ilyenkor elszorul az ember szíve és ha már a szülőknek sem számít, hogy létezzél az összetöri a lelket. De nem számít, mert amint önállóan gondolkodhatunk, teljesen feleslegesé válik mit gondolnak. Az gyerekek nem lehetnek valamilyen eszközeik a szülők önkifejezésének, ezért sem mondhatják, hogy hol rontották el, mert nem látnak a jövőbe, hogy kivé válhatsz idővel és ha a jelenlegi személy nem felel meg az értékrendjüknek, akkor az már csak az ő bajuk. De velük együtt élni így elég nehéz lehet. Meg kell próbálni minél gyorsabban függetlenedni, aztán eltűzni otthonról úgy hogy többet ne lássanak.

Ami a meg nem értő barátokat illeti, mindenki azt hiszi, hogy az ő problémája a legnagyobb, ráadásul ha nagyon fiatalok is esetleg, talán fel sem fogják az egészet még. Próbáld meg elmélyíteni velük a kapcsolatodat és tovább beszélni velük, mert a mocsoknak ki kell jönnie, mert előbb utóbb rátelepszik a lelkedre teljesen -vagy már meg is történt- és felfalja.