Mit csináljak, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, ha egy nap nem csináltam semmit?

Lassíts már héj! Hova sietsz ùgy? Nem írtad hogy mennyi idősek vagytok. Így kicst nehéz normális választ adni.

A barátod nyilván jòl érzi magát ott ahol van. Szerintem nem nagyon akar össze költözni. Mert ez már megtörténhetett volma észrevétlenül is.

Pl.: először fogkeféje lesz nálad, vagy a tiéd nála, aztán váltás fehérnemű, papucs majd ruha, aztán már meg sem tudja mondani h mikor volt otthon utoljára

A semmit csináláaròl meg...... Egyik nap, amikor már előző nap megfőztél, bevásároltál és kitakarítottál ülj le a géphez. Nézz filmet, böngéssz itt, chatelj, megint nézz filmet. És ha idegesítene a dolog, mondogass h: Amit ma megtehetsz halaszd holnapra. Vagy ha eszedbe jutna valami zenni valo akkor:"Mindjàrt, csak még ezt megnézem."

De ha ez így nem megy. Mert mint olvasom nem vagy az a ripikus spontán semmitt tevő. Akkor készíts magadnak lustálkodási tervet.

Egyébként ajànlom a youtubon a Farm ahol élünk sorozatot. Nehezen lehet tőle elszakadni. Garantáltan nem fogsz semmi mást csinálni.

"Az élvezettel elvesztegetett idő nem elvesztegetett idő", vagy valami ilyesmi.

Próbáld meg úgy felfogni, hogy például a sorozatnézés tanít a világról, az emberek működéséről, elgondolkodtat, inspirál. Én is úgy vagyok vele, hogyha pár napig nem alkotok valamit, akkor szinte már rosszul vagyok, de az hogy egy napot nem tudsz eltölteni a semmittevéssel, szerintem nem normális. Tényleg próbáld meg úgy felfogni, hogy nem vesztegetted el az időt, hanem pont, hogy sokat nyertél azzal, hogy "nem csináltál semmit". Így jobban tudsz majd koncentrálni a dolgokra, új ötleteid lesznek, stb.

Remélem tudtam segíteni.

Én is hasonló vagyok hozzád valamennyire, de én tudok pihenni, csak ez a lelkifurdalás van, hogy ma nem csináltam semmit. Rajtam az segít, ha előző este, vagy korán reggel felírom, hogy miket szeretnék megcsinálni aznap - ebédfőzés, nagyszoba porszívózása, 1 polcnyi rumli elpakolása, xy tantárgy órájára való felkészülés stb. Ha ezeket elvégzem, még marad időm pihenni is, és este mégis hasznosnak érzem magam.

Persze ez probléma egy randinál is - egy közönséges randinál úgy érezném, hogy egész este haszontalanságot csináltam. Ezért mi nem étterembe szoktunk menni punnyadni, hanem pl. kirándulni, múzeumot nézni stb. A barátom is tudja rólam, hogy ilyen vagyok, és ennek megfelelően szervezi a dolgokat.

Egy dolog nagyon fontos: ne erőltesd ezt a nem-lehet-pihenni dolgot se a barátodra/férjedre, se a gyerekeidre. Elvárhatsz tőlük annyi segítséget, amennyi normális, de ne magadhoz mérd, amennyit segítenek! Könnyen a "neked se legyen jobb" játszmába torkollik az ilyen személyiségű emberek élete, mint mi - de ha tudjuk, hogy ettől óvakodni kell, akkor el tudjuk ezt kerülni.