Teljesen a pénz körül forgok! Egész napomat kitölti. Hogy tudnám már ezt leküzdeni? Nagyon nyomasztó.17/F

Mivel a szüleid nem fognak örökké eltartani, és már 17 éves vagy, azon gondolkodj el, hogy majd magadnak hogyan fogod ezt a színvonalat fenntartani.

Szóval foglalkozz inkább a jövőddel és élményeket gyűjts, ne tárgyakat.

Látod a dilemma, a probléma lényegét, és ez már jó. De nem tudatosult még benned kellően. Általában nem kötöd össze azt a képet, amit más hasonló emberekről gondolsz azzal, amit te élsz meg.

Az ember akkor él emberhez méltó életet, ha emberhez méltóak a tettei, gondolatai, értékrendje. Gyűjtögetni egy állat is tud, sőt egy átlagos keresetű ember is. Ettől nem lesz valaki sem boldogabb, sem bölcsebb, sem egészségesebb, sem elismertebb. Az embert ugyanúgy egy öltönyben és pár darab deszkával temetik el. Minden, ami ezen felül van, csak kölcsönként van nálad. Persze szükségesek az élethez bizonyos dolgok, de ez nem jelenthet célt. Ezekre úgy kellene tekinteni, mint eszközökre. Ha egy drágább autó hozzásegít ahhoz, hogy az emberhez méltó célod felé könnyebben, vagy gyorsabban haladj, akkor nincs vele gond, nem kell lemondani róla. De ha pusztán azért van egy drágább autód, mert drágább, akkor pont annyira felesleges, mint ahogy Józsi bácsi padlásán ott van 52 darab működésképtelen fekete-fehér TV.

Azt írod, hogy elismerésként éled meg, ha valaki megpillant egy logót a ruhádon, autódon, stb… Nem, ez egyáltalán nem elismerés. Az emberben benne van a birtoklás ösztöne, ami teljesen természetes. Ő vágyat, irigységet érez maximum, nem elismerést. Illetve ha olyan a világképe, akkor esetleg szánalmat.

Senki nem fog bölcsebbnek, kedvesebbnek, szebbnek tartani pusztán azért, mert kínai farmer helyett valami márkás cucc van rajtad. Ha igen, az nem téged, hanem a pénzedet fogja jobban tisztelni. Ha valamiért elvesztenéd a pénzt, elvesztenéd az illető „tiszteletét”, „elismerését” is. Ez tehát nem neked szól.

A másik oldalról nem hinném, hogy 17 évesen a te érdemed lenne a saját anyagi körülményed. Ha lenne valami az életedben, ami valódi cél, valódi tudást, küzdelmet, győzelmet, azaz valódi értéket képviselne, akkor arra lennél büszke és azt tartanád elismerésnek. Mivel ilyen nincs, vagy nem fogalmazódott – még – meg benned, így ennek a hiányát próbálod az anyagi helyzeted látszólagos elismerésével pótolni. De ez kicsit olyan, mint csalni egy játékban. Te nem küzdöttél meg, nem lettél kimagasló valamiben, de szeretnél valamiféle elismerést másoktól. Aki csal a játékban, az lehet, hogy látszólag legyőz másokat, látszólag jobb lesz az adott játékban. Lehet nem is derül ki, így elismerésben fog részesülni. De belül pontosan tudja, hogy ennek az elismerésnek nincs alapja, nem neki szól, nem volt kitartóbb, nem volt okosabb, nem hozott jobb döntéseket a játékban. Pont ezért az elismerés nem fog örömet okozni, mert nincs mögötte teljesítmény, az illető önmagát nem győzte le, nem nyújtotta a legjobbat, így gyakorlatilag ő az, aki vesztes.

Használd az anyagi lehetőségeidet arra, hogy könnyebben előrejuss. A pénz önmagában nem boldogít, maximum segít elkerülni néhány boldogtalanság forrást. Nem kell megtagadnod a lehetőséget, de törekedned kellene arra, hogy kihasználd valami emberhez méltó cél elérésében. Ha új cuccot veszel, mindig tudatosítsd magadban, hogy ettől nem lettél semmilyen szempontból jobb ember. Ha valaki megnézi a cuccodat, tudatosítsd magadban, hogy nem téged ismer el, hogy nem is az ő, hanem önmagad elismerése a fontos.

Én pl. informatikus vagyok. Számomra nem a fizetés okoz tényleges örömet, hanem az, hogy egy szoftver valakinek megkönnyíti a munkáját, ha minél több ember használja megelégedéssel azt. Függetlenül attól, hogy ettől most gazdag leszek, vagy éppen grátiszból, ingyen csinálom meg. Vagy örömmel tölt el, ha győzelmet aratok egy sakkjátszmában. Sőt az is, ha történetesen az adott játszmát elveszítem, de tanultam belőle valami fontosat. A pénz nekem is kell ahhoz, hogy éljek, de nem elsődleges és nem is másodlagos cél. A te helyzetedben nehezebb egy ilyen belátást valódi mélységében megélni, de érdemes gondolkodni felőle. Szerintem keress valami igazán jó hobbit, keress valamit, amiben függetlenül az anyagi helyzetedtől ki tudod bontakoztatni a tehetségedet, amiben meg tudod testesíteni, hogy te ebben vagy igazán jó.

"Mivel a szüleid nem fognak örökké eltartani, és már 17 éves vagy, azon gondolkodj el, hogy majd magadnak hogyan fogod ezt a színvonalat fenntartani. "

Úgy fogja megtartani, hogy megörökli a szülei vállalkozását. Probléma megoldva! az ilyen emberek nem tudnak reálisan gondolkozni!

#3:

Valóban, de jó esetben az önállósodás és az öröklés között van pár évtized.

Sajnálom, hogy ilyen neveltetésben részesültél, de értelmes fiúnak tűnsz. Nézz szét, mennyi embernél élsz jobban.

"Az átlagnál valamivel jobban élünk(3-3,2 milló/hó körül)de ez a gazdagságtól még nagyon messze van. "

Az én szüleim úgy 200 ezer forintot keresnek, hárman vagyunk testvérek, és az az érdekes, hogy ugyanúgy írom le az anyagi helyzetünket, ahogy te a sajátodat. Jól élünk, de nem vagyunk gazdagok. Ezt viszont nagyon nem értem... Azon gondolkozz már el, hogy hányan halnak éhen, vagy akár hányan vannak azok, akiket kinevetnek, mert évek óta ugyanazokban a szakadt ruhákban jár. Ne a pénzed alapján ítéld meg magad, vannak más értékeid is. Talán ez az, amit nem tudatosítottak benned eléggé.

Lehet jót tenne, ha jótékonykodnál (ne félj, marad abból a kis pénzetekből arra is!).