Nem gondoljátok, hogy emiatt vagytok forever alone-ok?

Az, hogy valaki megpróbál változtatni, az semmit sem ér! Ez tapasztalat. Én sokáig foglalkoztam önfejlesztéssel, lefogytam, divatos frizurát vágattam, egy lány ismerősöm segített ruhákat választani. Szóval, amit lehetett megtettem mind a külsőm, mind a belsőm javítása érdekében. Az eredmény semmi. Sőt, igazából ezek után jöttek még a bunkóbb visszautasítások. Szóval az, ha valaki nem akar változtatni az inkább okos ember, mert más kárán tanul, és nem gyötrődik azon, hogy megváltozzon, mert látja, hogyha másoknál sem megy, akkor nála miért menne.

Írták itt, hogy ha 100 lánynál próbálkozna, akkor tuti akadna 1. Téves! Én 100 felett járok, és csak az elutasítások száma növekszik. (bár a 900-1000-et nem érem el, ahhoz minden elismerésem, bár Pesten jóval nagyobb a felhozatal.)

Én elég jól bánok az emberekkel, ismerőseim szerint a humorom is jó, és elég értelmes is vagyok, de ezek belső értékek, amik semmit sem számítanak a csajozásban.

A lekoptatások pedig érthetőek, hiszen pl. én úgy nézek ki, ahogy, és egyáltalán nem csodálom, hogy bunkó módon koptatnak le. Egész egyszerűen mert az arc és a magasság alapján dől el minden.

(Csak előre jelzem, hogy még most tisztázzuk, én sem vagyok egy nyavalygó forever alone vagyok)

Én nagyrészt egyet értek veled, kérdező. Még annyival kiegészíteném a dolgot, hogy szerintem nem kéne rágörcsölni arra, hogy ki hogy néz ki, ki milyen nemű, ki mit gondol, mennyire jó fej stb...

Nem feltétlenül kell leadni senkinek sem az "igényeiből", ugyanis vannak még olyan emberek akik igenis a belsőt nézik. Pl. Én találkozok egy sráccal, odajön dumálni, jófej, jól el beszélgetünk és látom rajta, hogy "élvezi az életet" , életvidám az belém is életet önt, jó kedvű leszek tőle, jó benyomást tesz rám. Tehát máris tompulnak a külső "hibái".

Ha ott van ugyan ez a srác, látom, hogy ott feszeng, esetleg úgy hozza a sors, hogy beszélgető szituációba keveredünk, de azt látom rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, alig beszél akkor nem tudok mit tenni, mivel engem is lehangol valamilyen szinten, nem beszélek vele, hiszen úgy sem tudok.

Tehát nem feltétlenül, nem mindenkinek a külső az elsődleges.

Példának okáért megemlítenék egyik srác ismerősömet aki vékony, egyáltalán nem izmos, nem egy jóképű srác, kamasz korban van és pattanásai is vannak elég rendesen, de jó a szövege, mindig felvidít, képes kommunikálni bárkivel, alkalmazkodó, nyitott, tájékozott...Máris nem érdekel a külseje..hozzáteszem pedig nem is ad magára, kb 5 ruhát hord egész évben és kész, de ez sem gond.

Mondjuk nem tudom milyen dezodort használ, de szerintem nagyon kellemes illata van...Igaz, hogy az illatok hatással vannak a hangulatunkra...Ha a közelemben van valahogy lenyugszok...kicsit biztonságos, izgató illat..na mind1

(tehát pl. ez is dobhat rajtatok)

Egyébként meg nincs megszabva, hogy minden ember életcélja, hogy párja legyen...

Én pl. egyedül vagyok de így vagyok boldog. Attól még vannak barátaim, másokkal jól elvagyok, tudok szociális életet élni és nem fásulok be...

Melyik a szimpibb?

Egy visszahúzódó, feszengő csaj aki arról nyavalyog, hogy

" A pasik olyan bunkók."

Miután meg próbálod bebizonyítani neki az ellenkezőjét és hogy vannak kivételek ezt mondja:

"Ja..annyi kikosarazást kaptam már, annyiszor megcsaltak...mindegyiknek csak a mellem kell és az h ágyba vigyen"...

Vagy egy olyan csaj aki életvidám, el lehet vele beszélgetni vele értelmesen sok témával kapcsolatban és pozitív kisugárzása van.

Az első szerintem idegesítő és ez a fiúkra is érvényes.

Ha nyavalyogsz, a környezeteddel utáltatod meg magadat, mert senki sem akarja, hogy lerántsd őt is magaddal a mélybe...

Egy nagyon mély magadba nézés és hibák diagnosztizálása az első lépés, majd ha tudod min kell változtatni, találd ki hogyan és tegyél ellene.

Csak is rajtatok múlik milyenek lesztek:)

Bocsi a regényért:D

17/L

15-ös. Gratulálok, okos érvek jól levezetve, saját tapasztalatokkal alátámasztva. Akik kevesebb negatív tapasztalattal rendelkeznek, jó alap lehetne, ami akár erőt is adhatna. (Szóval, akik reménykedni akarnak, azok ezt ne olvassák tovább.)

De...

Te is írod, hogy a belső tompíthatja a hibákat esetleg. Ez csak erős korlátok között igaz. Ha valaki átlagos, abból esetleg a kisebb hibákat elfedheti a belső, elterelheti róla a figyelmet. Ha azonban a külső defektusok uralják a megjelenést, azt nem lehet elpalástolni csak a belsővel.

Szóval persze, egy amúgy átlagos pasinak a sikerein igen sokat dobhat az önfejlesztés. Egy valóban ronda és alacsony pasinak viszont nem. Ez tapasztalat. Sokat foglalkoztam önfejlesztéssel, a belsőm csiszolásával, eredménytelenül.

Írtad, hogy van egy ismerősöd, aki így meg úgy. Ez akkor jelentett valamit, ha úgy írtad volna, hogy a pasid. Nem akkora kihívás barátkozni egy lánnyal, mivel a barátot a lányok aszexuális lényként kezelik, így tényleg nem érdekes számukra a külseje. De pasiként már visszautasítanák. Nem a te hibátok, ez genetikailag van belétek programozva, hogy a helyesebb és magasabb srácot válasszátok.

Az, hogy egyedül is boldog vagy, betudható a fiatal korodnak. 17 évesen még engem sem érdekelt annyira, hogy egyedül vagyok.

A nyavalygásról annyit, hogy nyilván senki sem úgy megy oda egy csajhoz, hogy "te vagy a 89. lány, akit megszólítok, de eddig mindig csak elutasításokat kaptam. Már teljesen padlón vagyok. Ugye legalább te nem utasítasz el. Azt már nem bírnám ki."

A min kellene változtatni felismerés is jó lehet, de csak akkor, hogy ha azon a tulajdonságon lehet változtatni. Mivel a magasságon sehogyan sem lehet változtatni, és az arcon sem sokat ,így ezek kilőve. Persze, léteznek apró trükkök, amiket érdemes bevetni (én pl. a cipőmbe rejtettem egy 1 cm-es sarokemelőt biztos, ami biztos), de nem sokat érnek ezek sem.