Nem gondoljátok, hogy emiatt vagytok forever alone-ok?

Nagyon rámentek erre a magasságos témára. 184 cm vagyok, semmit nem dob az ég adta egy világon, higgyétek el!

Szóval szedd ki azt a bohóclábat a cipődből, nem ér semmit.

Üdv: 28/F, szűz

Lány vagyok és úgy érzem, nem akarok magamnak pasit soha többé, de azért leírom, nálam hogy megy ez.

Tény, hogy nagyon fontos a külső, de én pl. nem tudom egyértelmű paraméterekkel meghatározni, hogy hogyan. Vannak pasik, akiket szépnek látok vagy érzem, hogy jól néznek ki, de hormonálisan abszolút nem hatnak rám. Akikhez vonzódom, azoknak van egy olyan számomra megfoghatatlan tulajdonságuk, ami rajtam működik. Kb. az 50%-ukra mondanám azt, hogy ha nem vonzódnék hozzájuk, akkor nem találnám őket esztétikailag szépnek, vagy hogy nevezzem ezt. A másik 50% meg az a kategória, akik nagyon sok lánynak bejönnek, de csak egy szűk rétegnek, mert vékonyak és bolondok. :) Nem épp komoly kapcsolat alapanyagok.

Nem tudnék pasit keresni, főleg nem a saját kategóriámhoz, ha ronda lennék, mert valakihez vagy vonzódom vagy nem és ezt semmivel sem tudom erőltetni. Gondolom a férfiaknál ez más, mert írjátok, hogy odamentek 100+ lányhoz, nekem meg ezerből egy pasi tetszik, de őket már messziről kiszúrom, mert mindben van valami közös, ami engem megfog.

Hiába mennék el randizni valakivel, nem lehet csak úgy esélyt adni nőként akárkinek, mert ha nincs kedvem/késztetésem vele lefeküdni, akkor maximum barátok lehetünk. Lehet, hogy felszínes vagyok, de akkor ez ösztönös felszínesség, mert tudatosan képtelen vagyok befolyásolni.

Előző vagyok.

Van egy barátom, 30 feletti, nem egy helyes pasi, de hihetetlen agya van és nagyon független benyomást kelt, egyébként az is. Na rajta fürtökben lógnak a nők. Azt mondja, egy idő után már nem akkora szám a szex, de néha meg kell tennie, hogy ne legyen kínos a helyzet, viszont erre így már nem vágyik.

Szerintem ő azért sikeres, mert senki a közelében nem fogja azt érezni, hogy kétségbeesett. Tudom, hogy ezt rohadt nehéz vagy lehetetlen irányítani, de semmi sem annyira lehangoló, mintha érzem valakin a görcsölést. Még egy olyan pasim sem volt, aki célzottan fel akart szedni. Talán nálam ez a legfontosabb. Olyanokkal jöttem össze, akik lazák voltak és spontán alakultak a dolgok és nem éreztem úgy, hogy egy megtervezett merénylet része vagyok. Főleg mivel nincs annál lehangolóbb, amikor valaki készül a pozitív oldalából a csajok számára. Mindenki tudja, hogy ez vagy féligazság vagy hazugság. Szeretem látni a másikat teljes valójában, amikor nem rejteget semmit csak azért, mert éppen egy hülye randin van.

"hihetetlen agya van" - tehát okos, ugye?

Milyen tudományágakban jártas, ami "hihetetlenné" teszi, illetve ez hogy befolyásolja a nőkkel kapcsolatban. A rajta lógó nők milyen korúak? Mert ha apakomplexusos 18 évesek, akkor cöh-cöh.....

A sarokemelőt csak azért írtam, mert én azért megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, igaz annak tudatában, hogy nem fog működni. Ugyanis a külső mindent eldönt, ahogy ezt az előttem szóló lány is leírta. Egész egyszerűen a ronda férfiakhoz nem tud egy nő vonzódni, nem kelt fel bennük szexuális érdeklődést.

Amúgy ha valakin fürtökben lógnak a nők, az egyáltalán nem az agyon múlik. Nekem is elég jó agyam van, és semmit sem ér. Ja, de talán mégis. Mivel nagyon jó a memóriám kristálytisztán emlékszem minden egyes elutasításra. Bár arra szívesebben emlékeznék, ha egyszer kapnék valami pozitív visszajelzést, de ilyen soha sem volt.

A spontán alakulásról meg annyit, hogy ha egy ronda fiú nem igyekszik minél több lánnyal kapcsolatot teremteni, neki aztán spontán nem terem babér. Főleg, mivel a lányok már első látásra berakják a maximum csak barátok lehetünk kategóriába.

Azt mondja, hogy főleg 35 feletti nők azok, akik érdeklődnek iránta, főleg akkor, ha elmegy valahova egyedül és ordít róla, hogy szabad préda. A fiatalabbakkal is jól kijön, szociálisan nagyon rendben van, mindenkivel tud beszélgetni és hogy milyen témában járatos... szerintem majdnem mindenben. Nem vagyok az ő szintjén és nem lehet megszokni, hogy ilyen. Újra meg újra megdöbbenek. Nem hiszem, hogy lesz valaha családja, nem az a típus, de azt mesélte, hogy a kifejezetten buta nőket sem ijeszti el, hanem tátott szájjal le vannak nyűgözve. Ránézésre pedig nem az a kategória, akiről bárki azt gondolná, hogy buknak rá a csajok, nagyon nem.

Az én helyzetemről:

Volt egy barátom, évekig együtt voltunk, nagyon fiatalon ismertem meg és akkor még úgy gondoltam, hogy nem szabad ezt a vonzódás dolgot annyira komolyan venni. Na ő kifejezetten jó pasi volt, viszont vagy 100 kiló és azért lett vége, mert annyira nem vonzódtam hozzá, hogy már irtóztam az egésztől.

Következő pasi magas volt, nagyon vékony, lófejű, a fogai összevissza álltak, nem érdekelte az öltözködés, utált hajat mosni, fürödni is csak akkor, ha már volt szaga, fogmosáshoz oda kellett vinnem a fogkeféjét, különben az egy értelmetlen művelet, gyakran elfelejtett enni és ki se mászott a gép mögül, na meg rendszeresen ivott. Őt imádtam. Valószínűleg ez nem szerelem, mert azért rengeteg olyan hibája volt, amivel nem lehet együtt élni, de annyira vonzódtam hozzá, hogy nem számított semmi. Ezt meg azzal érte el, hogy nem árult zsákbamacskát, fogalma sem volt, hogy milyen ő és emiatt nem görcsölt önmagán és lenyűgözött a természetességével. Meg különben is bukom a vékonyakra. Ő így objektíve kifejezetten ronda, de utánam még volt vagy 3 barátnője, egyik se bírta elviselni hosszabb távon, de ott nem a megszerzésükkel volt baj, hanem hogy nem tudott mit kezdeni velük.

Amit ebből ki akartam hozni az az, hogy amennyit én látok ebből az egészből (ami nem biztos, hogy igaz az egész világra), hogy azok a "ronda" fiúk, akikben nem tudatosul ez és csak élnek bele a világba, hogy majd lesz valami, azok képesek barátnőt szerezni. Azok meg, akiknek az az egyetlen célja, hogy végre felhajtsanak egy nőt és mellette folyamatosan szoronganak és elfelejtenek élni, inkább maradnak egyedül. Ez az én tapasztalatom egyetem alapján, ahol főleg pasik voltak.

De. Pontosan tudom, hogy a hozzáállását senki sem maga választja. Akit elkapott egyszer a pánik, hogy mi van, ha soha nem lesz senkije, abból nem lehet csak úgy kimászni és nem lehet simán olyannak lenni, mintha sose érdekelt volna az egész.

A lényeg, hogy szerintem sokkal többet számít a személyiség és a kisugárzás és emiatt van remény. Nincs rá recept, de ha egyszer bejön valami, akkor abból ki lehet indulni és tovább próbálkozni, aztán majd megint bejön valami stb. Nagyjából így tanultam meg barátkozni, mert én meg abban vagyok lúzer.

Engem elég sokáig nem izgatott, hogy éppen nincs mellettem senki, nem görcsöltem semmin, és még sem lett senkim. Szóval ez így nem állja meg a helyét.

"de ha egyszer bejön valami", ahhoz valaminek be is kellene jönnie, nem? Mert eddig egy nyamvadt mosolynyi pozitív visszajelzést nem kaptam. Ennyit arról, hogy a belső számít is valamennyit.