Rossz egyedül lenni, nem?

Mikor egyetemre jártam, akkor voltam így. (mondjuk azóta is, de ez másabb) Egyedül 300km-el arrébb egy idegen városban, iskolában és annak szokásaival. Még felszínes kapcsolatot is alig tudtam kialakítani az ottani iskolatársaimmal, valahogy nem ment.

Olyasmi lehetett, mint amit te is leírtál, nem találtuk a közös hangot. (egymás viccet nem igazán értettük/értékeltük, más érdeklődési kör, világnézet...stb.)

Eleinte próbálkoztam beilleszkedni, de időközbe rájöttem, hogy tök fölösleges több okból is és szerintem ők sem akartak befogadni. Nem mondhatom, hogy jó volt, de megszoktam. Ami valahol nagyon idegesített és azóta is, hogy nekem mindent egyedül kellett csinálnom (akár a város felfedezése, akármi), míg másoknak ott volt valaki. Bezzeg, ha kellett valami, akkor arra a pár percre orbitális nagy barátokká váltak az emberek.

Szóval, valamilyen szempontból nézve rossz egyedül lenni, de azért akad pozitív oldala is a dolognak.

Néha jó, néha rossz.

Van, amikor kifejezetten idegesítenek az emberek, néha meg mennék akárkihez.(najó, nem akárkihez:)

Én pont úgy voltam, mint az előttem író. 300km, senkit nem ismertem itt, de szerencsére lett egy barát, aki azóta is az.

Viszont, ha ő nincs, nyáron pl, vagy hétvégéken, akkor bizony elég nyomorult a helyzet.

Elsőtől kérdezném, azóta nem vagy már egyedül,ugye? :)Remélem.

Magányosnak lenni rossz, egyedül lenni jó.

Osho: Szerelmesen

Olvasd el.

Rossz egyedül lenni! Én beleőrülök ha nincs a közelemben valaki akire számíthatok.

Mikor 13 éves voltam kolis lettem 280km-re az otthonomtól.Szörnyen egyedül éreztem magam és elhatároztam hogy barátokat szerzek! Azt hittem ha népszerű emberekkel barátkozom, sok barátom lesz!Hatalmasat tévedtem! Valóban sok barátom lett,boldog voltam egy ideig, de aztán mikor szükségem lett volna rájuk...rájöttem hogy teljesen egyedül vagyok.De akkor csoda történt, mert egy nagyon régi barátnőm felhívott akivel már több éve nem beszéltem! Ő is pont ilyen helyzetben volt mint én, és bár nagyon messze voltunk egymástól, mégis ő lett a legjobb barátnőm.Nem népszerű, én sem vagyok az, viszont ha valami baj van, akár az éjszaka közepén is felhívhatom.De nem vagyunk összezárva és így mind a ketten megtanulunk egyedül is boldogulni a világban!

Attól, hogy közvetlenül nincs melletted valaki, még nem vagy egyedül! :)